A katalán főváros népszerűsége évtizedek óta töretlen a turisták számára és azt kell mondanom, hogy teljes joggal. Van itt minden, ami egy jó nyaraláshoz vagy szimpla városnézéshez kell:  hosszas tengerpart, építészeti és művészeti remekek, kiváló gasztronómia és laza, mediterrán életérzés. Nekem már volt szerencsém egyszer a városhoz, még a gyerekek előtt. Akkor Barcelona mellett Lloret de Mart és Tossa de Mart fedeztük fel a Costa Bravan, itt írtam róla: https://valamerre.blog.hu/2016/06/20/spanyolorszag_698

Most viszont a gyerekekkel (5 és 7 évesek) vettem célba a várost és az 5 éjszakás ott tartózkodásunk alatt elég jól felfedeztük azt, ami minket érdekelt. Nyilván nem a múzeumokat jártuk, de azért megismertettem Velük nagy vonalakban a fontos látnivalókat és tudnivalókat, mindig megbeszéltük, hogy hol vagyunk, mit látunk, mit kell tudni róla. Gaudit, a Sagrada Famíliát és a Güell parkot azóta is emlegetik. Mégsem ezek voltak a legfontosabbak az egész út során, hanem hogy teljesült a kisfiam egyik álma: kipróbálhatta az ottani metrókat. Neki nagyon régóta szenvedélye minden, ami a kötöttpályás közlekedést jelenti, sokat tervez-épít ebben a témában és szereti élőben is megtapasztalni a különleges járműveket (pl. Mikulás expressz Lappföldön). Egyszer kérdezte tőlük, hogy hol van olyan város, ahol Budapestnél több metróvonal van és mi példakánt Barcelonát mondtuk neki először. A többit már meg sem hallotta, hanem évekig kérte, hogy egyszer nézzük meg. Eljött hát az idő: elutaztunk nyaralni egy mediterrán, tengerparti városba, hogy sokat legyünk a föld alatt. De nem kell aggódni, azért a csobbanás sem maradt el.

Egy kora géppel mentünk, amihez persze hajnalban kellett kelni és indulni, de abszolút nem zavarta őket, annyira izgatottak voltak, hogy első szóra felébredtek. Az út sima volt, nem először repültek, szeretik nézni a felhőket és az embereket, végig csacsogták az utat. Belvárosi, nyilván metró közeli szállást választottam, hogy tényleg a jó közlekedésé legyen a főszerep és mindent el tudjunk könnyedén érni. A Paral-lel metróállomás környékét én jó szívvel ajánlom, átszállás nélkül el lehet jutni a tengerpartra és a Sagrada Famíliához is, de séta távolságra van mondjuk a La Boqueria piac és a La Rambla sétálóutca is.

Leszállás után egyből mentünk a metróhoz. Az El Prat reptérről többféleképpen be lehet jutni a belvárosi 1-es zónába, ahol szinte az összes látnivaló van: busszal, vonattal, metróval, taxival. Mi az L9 metrót választottuk, mert ezt szerette volna leginkább a kisfiam kipróbálni, pontosabban a biztonsági ajtókat szerette volna látni, amik az állomásokon vannak és csak akkor nyílnak ki a peronon, ha az adott szerelvény ajtaja is kinyílt. Hát, kinek mi a szenvedélye :) De a szálláshoz való eljutás során még az L3 metrót is használtuk. Egyébként mi a több nap alatt azt tapasztaltuk, hogy nagyon fülledt volt lent mindig a levegő, rosszul van megoldva a szellőzés, sokszor tényleg jól esett az augusztusi kánikulában felmenni inkább a felszínre.

Az L9 metróra van olyan tömegközlekedési jegy, ami az 1-es zónában is jó, de nem mindegyik. Jó rá a T-Dia napijegy, Hola BCN! több napos bérletek, a T-Usual és T-jove bérletek, de nem jó a T-casual (T-10), a T-familiar, és a T-grup, továbbá nem érvényes rá a barcelonai vonaljegy sem. Hogy melyik jegy pontosan mi, az nagyon jól össze van foglalva itt: https://netkoffer.hu/barcelona-tomegkozlekedes Nekünk a T-familiar jegy bevált végig az ott tartózkodásunk alatt, erre 8 utazást lehet tölteni. Néha igaz gond volt az automatánál, amikor újra venni akartam, de kaptunk segítséget az ott dolgozóktól, kedvesek voltak. Van elvileg applikáció is. TMB App.

A szállás elfoglalása és egy kis szusszanás után elindultunk egyből a tengerpartra, mert mindhárman alig vártuk már, hogy a nagy melegben végre csobbanhassunk egyet. A gyerekek a tengert látták már korábban, de fürdeni a nagyobb is csak 1 éves korában volt ilyen céllal, de arra már nem emlékszik, szóval ez volt az első igazi ilyen nekik. Nagyon élvezték, nyilván kóstolgatták a vizet, mint a kiskutyák, hogy mennyire sós és órákat ugráltak a hullámok között. Azt azért tudni kell, hogy elég hamar mélyül, sokáig nem tudtak besétálni. Árnyék semennyi nincs, mi vittünk strand sátrat, de őszintén szólva feleslegesen, mert nem is nagyon használtuk, csak a táskákat tettük bele. Következő alkalommal már nem is cipeltem inkább. Az 5 kilométer hosszú part egyébként szép, a víz már a távolból csillogott, de az is tény, hogy szezon lévén elég sokan voltak.

Miután eléggé elfáradtunk, visszabuszoztunk a szállásra. Zuhanyoztunk, kipakoltunk, majd a recepciós ajánlására elsétáltunk a közeli Carrer de Blai sétálóutcához, ahol nem a lehúzós, méregdrága éttermek voltak, hanem abszolút megfizethetők tapas bárok.  A La Tiza kinti részén ültünk le és ide a napokban többször is visszatértünk, nekünk bejött. Persze a gyerekek nem nagyon szakadtak el a tészta ételektől, de én mindig valami helyi különlegességet választottam, tapasokat, paellát, mindenféle finomságot, így ők is mindig megkóstolták azokat. Az utazások során nekem nagyon fontos, hogy megismerjük az adott kultúra gasztronómiáját is és ezzel szerencsére a gyerekek is egyetértenek. Értik, hogy más nemzet, más kultúra, más szokások vannak. Persze nyilván mi is bele szoktunk futni olyanba, hogy nem annyira jön be a választásunk, de ez benne van a pakliban és abszolút nem bánom, mert a kóstolás és kísérletezés nagyon fontos része a megismerésnek. És persze különbözőek vagyunk, nem kell, hogy mindenki ugyanazokat szeresse.

Másnap délelőtti programnak újabb tömegközlekedési eszközök kipróbálását terveztük. A szállásunktól pár perc sétára volt a Funicular de Montjuic nevű sikló, azzal felmentünk a Teleféric de Montjuic felvonó alsó állomásához. A siklóra jó a sima tömegközlekedési jegy, a libegőre pedig tudtunk ott helyben venni, de lehet előre is: https://bcnshop.barcelonaturisme.com/shopv3/en/product/19916/cable-car-barcelona.html. A felső állomásnál található a Castell de Montjuic vár, de szerintem ha ezt nem is nézzük meg, akkor is érdemes felmenni. Magában a zárt kabinos felvonóban is már hatalmas élmény utazni, elég szép kilátás van a városra és a tengerre, ami a fenti állomásról is elmondható. Onnan a hatalmas kikötőre és tengerjáró hajókra is szép kilátás nyílik.

Amikor itt kigyönyörködtük magunkat, akkor elindultunk lefelé a 150-es busszal a másik felvonóhoz, ami a kikötő felett ível át. Ez is zárt kabinos, viszont az előzővel ellentétben ebben nem ülő-, hanem állóhelyek vannak, egyszerre 20 embert tud szállítani. A pálya 1,3 km hosszú és 3 oszlop tartja. Hihetetlenül izgalmas megközelíteni az oszlopokat és azok nyílásain átközlekedni, miközben azért kicsit leng a kabin. Azt persze mondani sem kell, hogy a kilátás innen is mennyire pazar. A jegyet mi itt is helyben vettük meg, de lehet online is: https://www.telefericodebarcelona.com/en/telefericodebarcelonaen

A parthoz leérve jól esett kicsit beülni egy helyre megpihenni, inni, fagyizni, majd vissza buszoztunk a szállásunkhoz pihenni. Útközben persze megálltunk ebédelni: szokásos tészta és tapas volt a választás.  Ezután a hotelben jól esett egy kis szieszta, majd délután azért lementünk a partra fürdeni. A vacsi ismét a La Tizában volt, ezt kérték a gyerekek és nem is elleneztem, mert szerintem is jó a hely hangulata és az ételek is. Ráadásul elég fáradtak is voltunk a nap végére, ez meg közel volt.

Másnapra vidámparkozást terveztünk. Nemcsak azért, mert nyilván ez is a gyerekes vakáció része, de az itt található elég híres is.  A Tibidabo hegy tetején található, szintén Tibidabo nevű vidámpark több, mint 100 éves és persze innen is hihetetlen a kilátás a városra és a tengerre.  Itt található a Sagrat Cor templom is, amiről már a távolból nézve is megállapítható, hogy eléggé monumentális. Tömegközlekedéssel szerencsére nagyon jól megközelíthető, viszont ide csak átszállással tudtunk eljutni, majd felfelé a Cuca de Llum felvonót is használtuk, de nyilván ez is külön élmény volt. A vidámpark belépőjegy árai tartalmazzák a felvonó árát is. Persze ha csak a felvonót akarjuk használni, akkor arra lehet olcsóbb jegyet is kapni. A  vidámparki jegyárak a magassághoz vannak kötve, itt meg lehet őket vásárolni: https://bcnshop.barcelonaturisme.com/shopv3/en/product/29253/amusement-park-tibidabo.html

Felérve gondoltuk, hogy megyünk egyből szórakozni, de kiderült - és utólag nyilvánvaló is volt - hogy be kellett még állni egy sorba, hogy a megvásárolt jegyeinket felmutatva kaphassunk karszalagokat, amiket láttak rajtunk a játékoknál, hogy ki, mire ülhet fel. Nyári szezon volt, tényleg sokan voltak itt is, sok helyen hosszasan kellett sorban állni. Azért így is abszolút megérte, mert nagyon klassz játékok voltak, többször is fel tudtunk ülni a kedvencekre. Enni, inni, mosdózni tudtunk ott, minden jól ki van alakítva. Aznap a park 11:00-22:00 között volt nyitva, az utolsó előtti felvonóval mentünk le és így is volt este 11, mire a szállásunkra értünk. Ezt a helyet azóta is emlegetjük, hihetetlenül jó és különleges, kicsiknek és nagyoknak is egyaránt ajánlom.

Másnap a reggeli után nem meglepő módon tömegközlekedés volt a program, de itt már az útvonalat úgy találtuk ki, hogy érintsük a fő látnivalókat. Először elbuszoztunk a Sagrada Famíliához, amit szerintem senkinek sem kell bemutatni, a világ egyik leghíresebb temploma. 2016-ban belülről is végigjártam, de most a gyerekeket nem akartam ezzel fárasztani, a tornyokba pl. ők nem is mehettek volna fel. Viszont körbejártuk, megbeszéltük Gaudi munkásságát és azt, hogy miért épül már 142 éve. Az építkezést 1882-ben kezdték és az eredeti terv szerint Gaudi halálának 100. évfordulójára,  2026-ra tervezik befejezni, azonban még pár külső munka miatt a végső időpontot 2034-re teszik. Biztos vagyok benne, hogy világszenzációnak fog számítani és még ennél is több turistát fog vonzani. A templom előtt és mögött is van egyébként park, játszótérrel, árnyékkal és ivókutakkal. Nekünk ezek jól jöttek, meg tudtunk egy kicsit pihenni és hintázás közben is csodálhattuk a monumentális épületet. És persze megbeszéltük, hogy ha elkészül a nagy mű, akkor visszatérünk és kívül-belül megnézzük. Akkor már ők is jobban fogják értékelni ezeket a látnivalókat.

Két híres Gaudi épületet fűztünk fel ezután még az útvonalunkra: a Casa Milát és a Casa Batllót. Ezeket is csak kívülről tekintettük meg, de ha harmadszor is eljutok a városba, akkor biztos nem szeretném már kihagyni belülről őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Azért az utcáról is jól látható, hogy mennyire különlegesek, nem hiába a világörökség részei. Ezek az egyenes vonalaktól mentes házak hihetetlenül egyediek és látványosak, természetesen tipikus fotópontok.

Egy késői ebéd és a szállodai szieszta után délután a Güell park volt betervezve. Ide megvettem előre a jegyeket online, mert mindenképp be szerettünk volna menni: https://www.barcelona-tickets.com/park-guell A park nekem az egyik kedvenc helyem Barcelonában és tudtam, hogy a gyerekek is élvezni fogják az ottani sétát és szaladgálást. Eredetileg nem parknak készült, hanem lakónegyednek, azonban csak két épület készült el, mert nem volt nagy érdeklődés iránta, az emberek nem értették a furcsa stílusát. Természetesen itt sincsenek nagyon egyenes vonalak és főként a természet ihlette formavilág nyilvánul meg. A központi részen találhatóak a nagyon aprólékos, színes mozaiktechnikával díszített padok, a lépcső közepén lévő 2,4 méteres szalamandra és a gyerekeket mézeskalács házikóra emlékeztető két épület, melyek egyikébe végül Gaudi költözött be. Érdekesség viszont, hogy ezt pont nem Ő, hanem egy másik katalán építész, Francesc Berenguer tervezte. Maga a park a nevét pedig Eusebi Güellről kapta, aki Gaudi egyik legjobb barátja volt, ő bízta meg a park tervezésével.

Másnap reggel elsétáltunk a La Rambla sétálóutcához, de itt kimondottan a La Boqueria piac volt a cél. Én kimondottan szeretek ilyen különleges vásárcsarnokokban sétálgatni, nézelődni. Nyilván nagybevásárlást nem terveztünk, csak némi édesség kóstolót vettünk tízóraira. De megnéztük azért a nagyon látványos kínálatot. Volt itt minden: tengeri herkentyűk, fűszerek, zöldségek, gyümölcsök, stb. Ami negatívum, hogy nem tudtunk leülni sehova, hogy megehessük, amiket vettünk. Jobb híján így a bejárat előtt, a járdán telepedtünk le, ami annyira nem volt komfortos. 

Délután még lementünk a tengerpartra, sokat fürödtünk, homokoztunk, pancsoltunk. Augusztusban voltunk, a levegő nagyon meleg volt, a tengervíz pedig pont jó hőmérsékletű. Órákig elvoltunk ott, kihasználtuk még az időt, mert tudtuk, hogy másnap már megyünk haza. Este még azért elmentünk vacsizni a szokásos La Tiza tapas barba, amiben ismét nem csalódtunk. Tartalmas nap volt ez is, eléggé elfáradtunk.

A hazautazás napján csak délután indult a gépünk, ezért reggeli után összepakoltunk és kicsekkoltunk, de a cuccainkat otthagytuk a szálláson. Volt még fél napunk, amit már csak arra használtunk ki, hogy kicsit még tömegközlekedtünk a városban, metróztunk, villamosoztunk. Elmentünk ismét a Sagrada Famíliához is megcsodálni azt, mert nem győztünk vele betelni és persze az ottani játszó múltkor is tetszett a gyerekeknek. Ezután a kisfiam azt kérte, hogy most a reptérre vonattal menjünk, hogy kipróbálhassa azt is. Persze 1 évesen már utazott spanyol vonaton, csak nem emlékszik rá, pedig hatalmas élmény volt 300 km/órával suhanni a modern szerelvénnyel. 

A hazaút rendben volt, nem volt semmi extra. Az El Prat reptér nekem az egyik kedvencem, hihetetlenül nagy forgalmú és tök vicces nézni, ahogy a gépek sorakoznak a kifutópálya előtt a felszállásra várva.

Ezzel véget ért a nyaralásunk, ami ismét nagyon jól sikerült. A sok és különleges tömegközlekedés nagyon tetszett a gyerekeknek, de azért a vidámpark, tengerpart és Gaudi munkássága is nyomott hagytak bennük és persze bennem is. Barcelona az egyik kedvenc európai városom, szívesen mennék majd még máskor is, de a környékére is. Remélem, hogy lesz még rá lehetőségünk, akár akkor, amikor a Sagrada Família tényleg elkészül.