Az adventi időszak egyik általam legjobban várt része a hangulatos vásárokon való sétálgatás, nézelődés és evés-ivás. Ha ehhez még különleges helyszín és hóesés is társul, akkor nincs okom panaszra. Mindezekben reménykedve indultunk el december közepén barátnőmmel egy hétvégi kiruccanásra Dél-Lengyelországba, azon belül Krakkóba és Zakopaneba.
Az utazásnak többféle módja van, természetesen autóval a legegyszerűbben megközelíthetőek ezek a helyszínek. Budapestről tömegközlekedéssel közvetlenül csak Krakkó érhető el, Zakopaneba pedig átszállással lehet eljutni. Mi úgy döntöttünk, hogy szimplán csak befizetünk egy utazási iroda 2 napos programjára, így oda és visszafelé sem volt más dolgunk, csak pihenni és beszélgetni a buszon, a szállást is ők intézték.
A hajnali indulás (5:15) simán ment, a busz kora délután (kb. 13:00) rendben megérkezett Krakkóba. Az út során már a szlovák részen is gyönyörködtünk a meseszép havas hegyekben, itt kezdett el ténylegesen adventi hangulatom lenni. Az aznapi program több órás (kb. 6 óra) városnézés volt, melyet a csoporttal és az idegenvezetővel közösen, de akár egyénileg is eltölthettünk. Mi inkább kettecskén indultunk el felfedezni a várost.
Először a Wawel-domb felé vettük az irányt, amely a Visztula bal partján emelkedik a város felé. Ezen a világörökségi területen található a Királyi palota, a waweli székesegyház és néhány templom, torony, bástya, múzeum. A legérdekesebb látnivaló szerintem a domb alatti mészkőbarlang kijáratánál álló sárkány szobor, ami melegebb hónapokban 5 percenként tüzet okád, de télen ilyet nem csinál. A szoborhoz természetesen egy legenda köthető, mely szerint ebben a barlangban egykor egy hatalmas sárkány élt, aki az emberek háziállatait, valamint a környékbeli szűz lányokat falta fel. Egy idő után, amikor már tarthatatlan volt a veszteség, megpróbálták a legények legyőzni a fenevadat, de nem jártak sikerrel. Egyszer azonban egy szabólegény báránybőrbe varrt rengeteg ként és szurkot és azt tette a barlang bejárata elé. Amikor a sárkány ezt meglátta, menten felfalta, azonban a gyomrában hirtelen égni kezdett. Lerohant a folyóhoz, ahol végül annyi vizet ivott, hogy kipukkadt és ez lett a veszte. A sárkány ezután (mint más városokban, pl. Ljubljanaban) a város egyik jelképe lett és a legtöbb szuveníren megjelenik, így a belvárosban sétálva lépten-nyomon belebotolhatunk.
A barlangba mi nem mentünk be, csak a Wawel területén sétálgattunk, élveztük a kilátást és a hóesést. Az adventi hangulatot itt egyedül a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa biztosította, de vásár itt nem volt.
Ezután elindultunk a belváros, egészen pontosan a főtér felé. Szerencsére gyalog is közel van, hamar el lehet oda jutni a sétálóutcán. Menet közben nézegettük a kirakatokat, szuvenírboltokat, de a díszes lovaskocsik sokasága és az ínycsiklandó péksütis kirakatok látványa is felkeltette a figyelmünket.
A hatalmas főtérhez közeledve már a távolból látszott a két leghíresebb épület: a Posztócsarnok és a Mária-templom (Áldott Szűz Mária Mennybemenetele-bazilika). Elég tekintélyt parancsoló látnivalók, még most, az adventi vásár forgataga sem homályosította el ezeket. A Posztócsarnok a középkorban is kedvelt helyszíne volt az árusoknak, ami persze a korral modernizálódott, a bódékat felváltotta egy zárt vásárcsarnoki épület. Itt főként a tipikus szuveníreket árulják, és természetesen a plüss, hűtőmágnes, stb. ajándékokon gyakran megjelenik a sárkány motívum. Mi is körbesétáltunk, bámészkodtunk. Nem meglepő módon hatalmas tömeg fordult meg itt, ezért sokszor utat kellett magunknak törni a sok ember között.
Kinézelődtük magunkat, kicsit hideg is volt, ezért kerestünk egy éttermet, ahol ebédelni és melegedni tudtunk. Az egyik sétálóutca autentikus éttermébe ültünk be végül. Itt ettünk gombalevest és borscs-ot is, ami egy nagyon finom céklaleves. Én ezt mindenképp meg szerettem volna kóstolni és azt kell mondanom, hogy telitalálat volt, nekem nagyon bejött. Annyi volt csak meglepő, hogy bögrében tálalták, inni kellett, mivel nem volt benne semmi szilárd rész, csak egy kis petrezselyemmel szórták meg. Másodiknak a pierogot kóstoltuk meg, ami tulajdonképpen a raviolihoz hasonló, töltött tésztaétel, melynek létezik sós és édes változata is. Mi két félét kóstoltunk. Az egyik darált kacsahússal volt töltve és almakompót-szerű mártogatós volt hozzá. A másik sertés darált húsos, káposztás volt. Finom volt (főleg a káposztás) és nagyon laktató, érdemes kipróbálni.
Ettünk, ittunk, felmelegedtünk, így elindultunk újra sétálgatni. Kicsit bolyongtunk a környező utcákban, majd visszakanyarodtunk inkább a karácsonyi vásárba. Itt kicsit zavaró volt a tömeg meg a hideg, de a látvány és az illatok kárpótoltak minket. Nem hagytuk ki a forralt borozást sem, de én bor helyett inkább a forralt gyömbéres sört kóstoltam meg. Elsőre furán hangzik, de ízre rendben volt. Tényleg javaslom azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek kísérletezni.
Ezután visszatértünk még egy körre a Posztócsarnokba vásárolni, majd a Wawelhez közeli parkolóhoz visszasétálva (ott találkozott újra megadott időpontban a csoport) betértünk pár szuvenírboltba. Itt a szokásos árukon kívül nagyon sok helyen árultak különböző dallamú zenélő dobozokat, ezek nagyon tetszettek nekünk. A busznál a találkozó rendben volt és hamar eljutottunk a külvárosi szállásra. Az este jóleső pihenéssel telt, kisgyerekes anyukákként értékelni tudjuk a gyerekek nélküli, nyugodt éjszakákat.
Másnap kipihenten, a reggeli után a csoport ismét buszra szállt és elindultunk Zakopaneba. Az út kb. 2 órás volt, de végig a gyönyörű havas táj vett minket körül, majd rendben megérkeztünk a Magas-Tátra híres üdülőhelyére. Itt a csoport pici séta után felment közösen a Gubalowka hegyre a siklóval, amely pár perc alatt leküzdötte a szintkülönbséget. Természetesen gyalog is fel lehet menni az arra kijelölt helyen, viszont télen ez csúszós lehet a hóban. A sikló alsó állomása a sétálóutca egyik végén, a piacnál található.
Felérve mindenki ment a saját útján, újbóli szabad program következett. Mondanom sem kell, nem győztünk gyönyörködni a kilátásban, tényleg megéri felmenni oda, ezt senki ne hagyja ki, ha a környéken jár! A hegyen fent vannak éttermek, kávézók, mosdó, illetve a lenti piachoz hasonlóan itt is van vásárlási lehetőség, rengeteg árus árulja a szokásos szuveníreken kívül a főként fából készült termékeket. Emellett a híres, helyi sajtokból is óriási a választék.
Az aktív sport egész évben jelentős, nyáron bobpálya, kalandpark várja a vendégeket, télen pedig a síelés, szánkózás, hófánkozás, motoros hószánozás a jellemző. A gyerekekre is gondolnak természetesen, pár helyen a falusi búcsúkban jellemző játékokra ülhetnek fel, de tudnak pónin is lovagolni és egy mini alpakka park is van, ahol az állatokat meg lehet simogatni.
A fenti részre egyébként az a jellemző, a lentihez képest, hogy egy kicsivel olcsóbban lehet ott vásárolni. Legalábbis mi így vettük ezt észre. Két dolgot azonban sajnáltunk. Az egyik az volt, hogy nem nagyon találtunk olyan ösvényt, ahol egy picit a járt utat elhagyva a hatalmas hóban sétálgathattunk volna a fák között. A másik pedig az, hogy annyi sok turista volt (persze velünk együtt), hogy semelyik helyre sem tudtunk beülni ebédelni, nagyon sokat kellett volna várni szabad asztalra, ezért miután kigyönyörködtük magunkat és elkészítettük a rengeteg fényképet, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a siklóval és a sétálóutca egyik étteremben megpróbálunk ebédelni.
Sajnos lent is hasonló volt a helyzet, így végül "csak" sajtot ettünk az utcán. És itt a csak tényleg idézőjeles, mert amúgy tervben volt, hogy végigkóstoljuk a helyi sajtokat. Az oscypek, vagyis a zakopanei tradicionális füstölt sajt (juh-, kecske- vagy tehéntejből készül) változatai lépten-nyomon megtalálhatóak a helyi kis bódékban, és ezeket különböző fűszeres változatban is kínálják. Tényleg nagyon különlegesek és jól mutat a hengeres, díszes változatuk. Pár árusnál nem csak vásárolni tudunk ilyeneket, hanem helyben grillezve is kérhetjük, akár lekvárral vagy baconba göngyölve és egyből fogyaszthatjuk. Mi is választottuk néhányat, majd kis talponálló jelleggel végül megebédeltünk. Nagyon finom volt, így kicsit feledtette a csalódottságot, hogy nem tudtunk beülni sehova.
Ezután már csak vásárolgattunk, benéztük több szuvenírboltba és elég hosszan végigsétáltunk a sétálóutcán. Szerintem érdemes itt csak úgy céltalanul is bolyongani, nagyon mutatósak a gorál stílusú faházak. A végére hagytunk még egy kis forralt sörözést, ami a krakkóihoz hasonlóan finom volt. Ezután a megadott időpontban találkozott a csoport a busznál, majd egy kb. 5 órás utazás után szerencsésen visszaértünk Budapestre.
A két nap nagyon gyorsan eltelt, de véleményem szerint ennyi időre is érdemes elutazni ezekre a helyszínekre az adventi, de akár más időszakban is. Aki teheti és szeretné, az menjen inkább több időre és akkor részletesebben megismerheti Krakkó történelmi látnivalóit. Zakopane szerintem ennyi idő alatt felfedezhető, azonban a környék még nagyon sok szép kirándulóhelyet tartogat, így azok is kitölthetnek pár napot. Én kíváncsi vagyok arra, hogy nyáron milyen lehet errefelé túrázni, így nincs kizárva, hogy egyszer még visszatérek. Az utazási irodák különböző időtartamú utakat kínálnak, melyek között többnyire a wieliczkai sóbánya és az auschwitzi koncentrációs tábor meglátogatása szerepel. Ha egyéni útban gondolkodunk, akkor is számításba jöhetnek ezek a helyszínek. Összefoglalva szerintem Dél-Lengyelország a közelsége és a látnivalók miatt nagyon jó úticél, de az ország hatalmas, így én is több utat tervezek még a jövőben Lengyelországba.
