Nincs ember a földön, aki ne hallott volna már a Mikulásról. Szerintem Ő a világ leghíresebb embere, és azt is lehet tudni, hogy Lappföldön él. Na de hol? Valóban létezik? Tényleg rénszarvas szánon utazik? Lehet vele találkozni? Rengeteg kérdés kering körülötte, de egy biztos, minden gyerek találkozni szeretne vele. A mi kislányunk és kisfiunk (3 és 5 évesek) még hisznek abban, hogy december 6-án minden évben eljön hozzánk. Többször beszéltünk róla, hogy egyszer majd mi is meglátogatjuk az otthonában. Eljött végre az idő, felkerekedtünk és elutaztunk hozzá.

Először is tudni kell, hogy Lappföld nemcsak Finnország egy részét jelenti, hanem Észak-Európa 4 országának területét érinti: Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország kis része tartozik ide (kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lappf%C3%B6ld). A finnországi részen található Rovaniemi, ahol Joulupukki, azaz az igazi Mikulás háza van. Na de miért itt? Állítólag 1927-ben egy finn rádióadásban a műsorvezető azt mondta, hogy a Mikulás bizony Lappföldön él, egészen pontosan Korvatunturiban a Fül-hegy gyomrában, ahol egész évben hallja, hogy a gyerekek jók voltak-e vagy rosszak. Ez a hely nehezen megközelíthető, Rovaniemitől még 300 kilométerrel északabbra található a finn-orosz határnál. 1950-ben azonban az egykori amerikai elnök özvegye, Eleanor Roosevelt Rovaniemiben szállt meg, amikor részt vett az UNICEF segítségével a város második világháború utáni újjáépítési munkálataiban. Az emberek azt gondolták, hogy ha az egykori first ladynek tetszik ez a hely, akkor a Mikulásnak itt kellene élnie, mivel sokkal egyszerűbben megközelíthető (és ezzel együtt a turizmus és maga a város is újjá tudna éledni).

Rovaniemibe Budapestről nincs közvetlen járat, leggyorsabban Helsinkiben átszállva lehet oda eljutni a finn légitársasággal. Van alternatív megoldás, mi fapadossal repültünk Lappeenrantaba (korábban más városokba is volt járat, de a covid miatt jelenleg csak ez van), majd onnan vonattal utaztunk az országon belül. Ennek több oka volt. Először is, mivel a világjárvány miatt elég bizonytalan volt,  hogy tudunk-e menni, így szinte az utolsó pillanatra hagytam a  foglalást, amikor már nem voltak annyira kedvezők az árak. A másik ok pedig, hogy megtudtam, milyen szuper vonatok vannak ott és biztos voltam abban, hogy a közlekedés-mániás gyerekeink imádni fogják azokat. Természetesen nem akartuk elmondani nekik, amíg nem volt biztos, hogy megyünk-e, nehogy beleéljék magukat és csalódjanak, ha mégsem jött volna össze. Így csak az utazás előtti este meséltük el nekik, hogy mit tervezünk. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm és az izgalom. :)

Az aktuális beutazási feltételeket nem részletezem, azok a konzuli oldalon megtalálhatóak: https://konzuliszolgalat.kormany.hu/europa-utazasi-tanacsok?finnorszag

Lappeenrantaba az utazás sima volt, a gyerekek élvezték a repülést. Persze a 2 és fél óra alatt egy percet sem aludtak. Az ottani reptér elég picike, de itt már végre rengeteg hó fogadott bennünket. A terv az volt, hogy a vonat indulásáig van pár óránk és a belváros gyalog csak 20 percre található, így bemegyünk, eszünk, kicsit megnézzük a kikötői részt, aztán megyünk a vonatállomásra. Gyerekekkel (és a nagy bőrönddel) nem akartunk sétálni, a buszt meg csak vártuk és nem jött, taxit nem láttunk, így mégiscsak elindultunk gyalog. A délutáni alvás kimaradása és a hóban kevésbé guruló bőrönddel való közlekedés elég macerás volt, így kihagytuk a városnézést, csak beültünk egy gyorsétterembe enni, majd mentünk inkább egyenesen a kis sárga vasútállomásra. Kicsit szomorú voltam emiatt, szerettem volna látnia egy kicsit a finn tóvidékből, de ez van.

Végre begurult az állomásra a vonat és nagy izgalommal vették birtokba a gyerekek a játszórészt, ami számukra meglepetés volt, nem gondolták, hogy útközben még csúszdázni is lehet. Az utazás tervezésénél leltem rá, hogy vannak olyan emeletes vonatok, ahol egy részt gyerekbarátként alakítottak ki. A jegyfoglalásánál azt is ki tudtam választani, hogy a helyjegyeink ide szóljanak, így amíg a gyerekek játszottak, addig mi végre csak ültünk a férjemmel, pihentünk és néztük a gyönyörű, havas tájat. Nagyon szuper volt! A finn vasúttársaság honlapja itt található, a jegyeket előre meg tudtam venni: https://www.vr.fi/. Az elővárosi vonalakon a 4 éven aluliak ingyen utazhatnak. Az éjszakai vonatokon a hálófülkében pedig a 11 éven aluliaknak nem kell külön jegyet venni, az ügyfélszolgálaton keresztül kaptunk ingyenes jegyeket a felnőtt jegyek mellé.

A körülbelül másfél órás út gyorsan elrepült, megérkeztünk Tikkurilába, ahol egy óránk volt az átszállásra. Megvacsiztunk, kicsit szaladgáltak a gyerekek és hamar eltelt az idő. Egy probléma volt, a mosdóhasználat. Az ajtókat csak úgy lehet kinyitni, ha az azon megadott telefonszámot felhívjuk és elmondják a kódot. Nekünk ez sajnos nem sikerült. Utólag megtudtam, hogy csak finnországi előfizetésről hívható a szám, azon keresztül vonják le a wc használatért az összeget. Normál pénzbedobós megoldás nem volt. Szerencsére beengedtek minket olyanok, akik épp kifelé jöttek, de ez annyira nincs jól megoldva szerintem, a turisták dolgát ezzel megnehezítik.

Egyszer csak begurult az éjszakai vonat, amit én is nagy izgalommal vártam. Terveztük, hogy egyszer kipróbáljuk ezt a fajta utazást a Keleti pályaudvarról indulva. De ha már itt volt ilyen, akkor éltünk a lehetőséggel. A vonat kívülről is meseszerű, egyértelműen jelezték, hogy ez bizony a Mikulás Expressz. Természetesen belülről nagyon modern volt. A jegyvásárlásnál azt is ki lehet kiválasztani, hogyan szeretnénk utazni: lehet sima vagy saját kabinos ülőjegyet venni, de a hálókocsis résznél eldönthetjük, hogy akadálymentes, állatbarát vagy saját wc-s, zuhanyzós legyen. Hamar birtokba vettük a hálófülkénket. A gyerekek persze már attól izgalomba jöttek, hogy emeletes ágyon fogunk aludni. Az ágyak rendesen meg voltak ágyazva, tiszta volt az ágynemű és a fülke is. Minden kabinban van egy kis csap pipereszekrénnyel, törölköző, szappan, pohár bekészítéssel. Még ásványvizet is kaptunk. A kisfiam mondta, hogy ezt valaki itt hagyta, de mondtuk neki, hogy nem, ezt mi kaptuk. Egyébként nem csak az emberekre gondolnak, benéztem egy üres állatbarát kabinba is, ahol a földre itatótál volt rakva plusz törölközővel és mentes vízzel. Hihetetlenül figyelmes apróságok szerintem. Az persze természetes, hogy mindenhol több konnektor és ingyenes wifi áll rendelkezésre.

A sok utazás miatt elég hamar elaludtunk és a 12 órás út így tényleg pihentető volt. Annyi persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ezek egyszemélyes ágyak, gyerekkel együtt már kicsit szűkös, de a célnak megfelel. És maga a kabin sem túl hatalmas, ügyeskedni kell a pakolásnál, öltözésnél. Az érkezéskor az ágyunkon volt egy büfékocsihoz tartozó étlap, hogy mit lehet ott enni, de akár rendelni is lehet és a reggelit tényleg az ágyba hozzák. Mi ébredés után inkább átsétáltunk az étkezőkocsiba és ott reggeliztünk. Én ezen is csak ámultam-bámultam, szuper és modern volt minden.

Reggel 7.30-kor időben megérkeztünk Rovaniemibe. A szállást csak délután lehetett elfoglalni, ezért a vasútállomáson található csomagmegőrzőbe beraktuk a bőröndöt 4 euro/nap áron. Ez csak 1 és 2 euróst, valamint 50 centest fogad el, a szomszédos étteremben (resti) lehet vásárolni, pénzt váltani.

A Santa Claus Village, azaz Mikulásfalva a város melletti erdős részen található, a 8-as busz közlekedik oda (3,7 euro/felnőtt), de van egy speciális Santa Bus (5 euro/felnőtt), ami a repülőteret is érinti. Mi a 8-as buszra szálltunk fel és alig vártuk, hogy most már tényleg odaérjünk a Mikulás házához.

Nagy izgalommal szálltunk le a buszról, azonban itt szembesültünk azzal, hogy csak 10-kor nyit ki minden. Ezt elfelejtettem megnézni, amatőr hiba. Egyébként, ha tudjuk, akkor is eljöttünk volna ide egyből, mert úgysem volt még szállásunk, akkor pedig itt jobb a hatalmas hóban mászkálni és sétálni. Kicsit felfedeztük a területet, megnéztük, mi hol található, játszóztunk meg szánkóztunk (találtunk ott egyet). A főépület előtt van egy oszlopsor, ami az Északi-sarkkör vonalán található. Jópofa dolog átlépni rajta, többször megtettük. Ezt a részt egyébként élő webcamerán lehet bármikor nézegetni: https://www.youtube.com/watch?v=VClJIez-w6Y Hamar eltelt az egy óra várakozás, inkább csak a -7 °C volt kellemetlen, meg hogy a gyerekek már nagyon szerettek volna végre a Mikulással találkozni.

10-kor pontban kinyitott minden, egy manó engedett be minket az épületbe. Tartottunk egy gyors mosdószünetet, aztán mentünk egyből a nagyszakállúhoz. A dekoráció nagyon meggyőző, mindenhol ajándékos dobozok sorakoznak és természetesen a piros szín dominál. Először egy titokzatos részen kell áthaladni félhomályban a hatalmas ládák között, melyeken fel van tüntetve, hogy melyik országba "szállítják" azokat az ajándékokat.  Az meg természetes, hogy a házban és előtte a szabadban karácsonyi zene szól. Egyszer csak odaértünk a Mikuláshoz, akihez egy manó engedett be minket.

A nagy találkozás izgalmas volt, szerintem nem csak a gyerekek illetődtek meg. Leültünk a Mikulás mellé egy plexi másik oldalára. A covid miatt most csak így lehetett, de a maszkot itt levehettük. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk és mikor mondtuk, hogy Budapestről, akkor még az is érdekelte, hogy Pestről vagy Budáról. Készült pár fotó, majd még tovább beszélgethettünk, abszolút nem sürgettek minket, nem éreztük azt, hogy futószalagszerű lenne. Természetesen szóba került, hogy jók-e a gyerekek és mit szeretnének kapni. Szegénykék nem nagyon mertek megszólalni, meg egyébként sem tudnak angolul, így mi fordítottunk nekik. Később egyébként megjegyezte a kisfiunk, hogy miért nem magyarul beszélgettünk, hogy tudja elolvasni akkor a Mikulás a kívánságaikat. De elmagyaráztuk, hogy a manók segítenek neki és látni így is mindent lát. A találkozó végén kaptunk egy kis kártyát, rajta egy kóddal. A földszintre leérve egy ottani segédjénél természetesen meg lehetett vásárolni a képeket és egy kisvideót az egész beszélgetésről. Ha nyomtatott fényképet kérünk, az 35 euroba kerül, ha az összes képet és videót szeretnénk digitálisan, annak 45 euro az ára. Ha hirtelen nem tudunk dönteni, akkor a kapott kóddal 1 évig le tudjuk tölteni a felvételeket a fizetés után. Saját fotó természetesen a Mikulásról nem készíthető (de a házban és a Mikulásfalva többi részén igen).

A nagy izgalmak után végre azt éreztem, hogy igen, megcsináltuk, tényleg át tudtuk élni ezt a mesebeli csodát. Persze mi tudjuk, hogy ez főként a turizmusról szól, mégis itt minden olyan varázslatos volt. A gyerekeken azt láttam, hogy teljesült egy nagy álmuk és ez nagyon megható volt. 

Ezután ebédidő következett és kipróbáltuk az egyik ottani éttermet (Restaurant Napatapuli). Itt kóstoltunk rénszarvast leves formájában, ami hihetetlenül finom volt: füstöl húsos, tejszínes, sajkrémleves-szerű étel volt.  De ettünk sima zöldséges tésztát, halat krumplival és lazacot is. Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem aranyos állatok a  rénszarvasok, ahogy a malacok és tyúkok is. Ott ez teljesen természeten alapanyag, sokan annak a tenyésztéséből élnek. Az őslakos lappokra (számikra) az 1600-as évekig a halászó-vadászó életmód volt jellemző, amit a rénszarvastartás követett és a prém nagyon fontos fizetőeszköz volt. Azt olvastam, hogy akkoriban minden csecsemő kapott a szüleitől pár rént és mire felnőttek lettek, lényeges hozománynak számított a rénállományuk. Egy szó, mint száz: ott ezt is eszik, nem ítéljük el őket.

A nagy izgalmak és a sok utazás lefárasztott minket. Azt gondoltuk, hogy bemelegítésnek elég lesz aznapra ennyi Mikulásfalvából és visszamegyünk inkább a belvárosba és megpróbáljuk elfoglalni korábban az apartmant. Pár nappal azelőtt próbáltam felvenni a kapcsolatot a szállásadóval, hogy nem lehetne-e a megadott bejelentkezési idő előtt, akár felár ellenében. Sajnos nem válaszolt az üzeneteimre. Innen már próbáltuk felhívni telefonon, de azt nem vette fel, inkább üzenetet írt. Kicsit várakoztunk végül a vasútállomáson. A kislányunk konkrétan odafelé a buszon elaludt és itt egy padra áttéve tovább folytatta a délutáni pihenését, abszolút nem zavarta semmi. Végül kora délután, pár órával a megadottnál korábban megkaptuk a szállás kulcsát, egy szavunk sem lehetett, kedvesek voltak.

Egy kis pihenés és kipakolás után elindultunk felfedezni a várost. Hamar egy Angry Birds tematikájú játszón találtuk magunkat, de a szokásos mászókázáson és csúszdázáson kívül a gyerekeinket nem meglepő módon jobban érdekelte inkább a rengeteg hó. Kicsit sétáltunk a folyóparton, majd a központ felé vettük az irányt. Megállapítottuk, hogy azért nem egy hatalmas metropolisz ez a hely, inkább egy nyugodt kisváros (amiket mi amúgy nagyon szeretünk). 

A belvárosban ki volt írva, hogy a Mikulással itt is lehet találkozni, így követtük a nyilat, ami a helyi pláza felé mutatott. És tényleg, ott egy üzlet volt berendezve az irodájának és ha már ott jártunk, akkor találkoztunk (és fotózkodtunk) vele. Azóta ezt nagyon-nagyon megbántam, mert semmi varázslatos nem volt benne, itt tényleg azt éreztem, hogy újabb pénzlehúzás az egész, amit a szülők úgy is kifizetnek. Így is volt, de a gyerekekkel megbeszéltük, hogy a Mikulás csak bejött egy kicsit a városba, hogy azok a gyerekek is tudjanak vele találkozni, akik nem tudnak elmenni az otthonába. Szerencsére tetszett nekik (tényleg kedves volt), és így a délelőtt el nem mondott kívánságaikat, amiket velünk azóta megosztottak, közvetíteni tudtuk a Mikulásnak.

Másnap kipihenve és üdén újra kibuszoztunk Mikulásfalvába. Az út kb. 30-40 perc volt, ami inkább visszafelé volt hasznos alvásidő gyanánt. Most már úgy időzítettünk, hogy 10-nél hamarabb ne érjünk oda. Tudtuk, hogy ráérünk, az egész nap erre volt szánva. Megérkezést követően kicsit sétálgattunk a kinti részen, majd kipróbáltuk a rénszarvas szánozást. Ez szintén hatalmas élmény volt mindenkinek, de főleg a gyerekeknek, hogy a Mikulás megengedi nekik, hogy a saját rénszarvasai elvigyenek minket egy körre. Itt helyben 3 különböző távolságú menetre lehet befizetni. Mi a közepes, 1 km-es szánozást választottuk. Az árakat itt láthatóak:  https://www.santaclausreindeer.fi/winter/reindeer-rides-santa-village-rovaniemi/. Négyünket két szánba ültettek és betakartak a hideg miatt rénszarvas prémmel. Nekem ez is bakancslistás álmom volt és örültem, hogy kipipálhattam. Hihetetlenül jó volt ott üldögélni a kisfiammal és teljesen lelassult körülöttünk minden, miközben a havas tájon át siklottunk.  Annyira békés és csendes volt, csak a hideg volt egy kicsit zavaró.

A hidegre visszatérve: őszintén szólva panaszunk sem lehet, március közepén voltunk és a hőmérséklet -7 és +1 °C között volt napközben. Az utazás tervezésénél tudtam azt meg, hogy decemberben, amikor ugye az ünnepek előtt a legtöbben mennek, akkor akár -30 °C is lehet, ami még felnőtteknek is elég hűvös, nemhogy kisgyerekeknek. Aztán, ahogy kutakodtam, arra jutottam, hogy a február-márciusi időszakban lenne a legalkalmasabb menni, mivel ilyenkor nem annyira zord az idő, tovább van nappal világos és az itteni 8 évszak közül ez a tavasztél (február végétől április végéig), amikor még biztosan van hó. Előtte többen csodálkoztak, amikor mondtam, hogy a hosszú hétvégén mi Lappföldre tervezünk utazni, de szerencsére beigazolódott az elképzelésem és tényleg jókor mentünk. Nem azt mondom, hogy a karácsony előtti időszakra nem vagyok kíváncsi, biztos nagyon hangulatos lehet, de  nekünk ideálisabb volt most mindezek és a kevesebb turista miatt.

A hűvös szánozás után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy kicsit melegedni a Mikulás Postahivatalába. Ezt is, mint a többi részt, nagy kíváncsisággal várták a gyerekek. Itthonról már "küldtünk" neki levelet, de azt valójában csak feladtuk a postán magunknak címezve, így titokban ki tudtam venni a postaládánkból. Itt Santa Claus Villageben valóban működik a postai szolgáltatás. Lehet ide küldeni üzenetet, amit a manók kezelnek és egy hatalmas szekrényen tárolnak országonként elkülönítve. Fel van rajta tüntetve, hogy évente megközelítőleg 500.00 darab levelet kapnak, mintegy 200 országból. Azért az nem kevés. A valós cím: Joulupukki, Joulupukin Pääposti, 96930 Napapiiri vagy Joulupukki, 99999 Korvatunturi. Aki viszont itt szeretne feladni küldeményt, azt is megteheti. Két lehetőség van rá: egyik az azonnali postázás, a másik pedig az időzített, ami decemberben érkezik meg a címzetthez. És természetesen minden kelléket (és egyéb szuvenírt) meg lehet itt vásárolni. Nekem az tetszett a legjobban, hogy van egy hatalmas asztal, ahová a gyerekek leültek írni-rajzolni, de mégsem akarták itt hagyni az alkotásaikat, hanem inkább azt kérték, hogy menjünk megint a Mikuláshoz és majd ott személyesen átadják.

Átmentünk a Mikulás házába és természetesen ismét meglátogattuk őt. Alapból ez volt a terv, hogy ha már elutaztunk ilyen messzire, akkor csak "beköszönünk" neki mindegyik nap. Most valóban végignéztünk mindent, nem úgy, mint előző nap, amikor végigrohantunk, hogy minél hamarabb találkozzunk vele. Bekukucskálunk minden kis dekorációs ajtó kulcslyukán, melyeken keresztül kisvideókon "láthattuk", hogy bent a manók épp mit csinálnak. De megnéztük a falra kirakott híres emberek fotót is és végül az ajándékboltban megállapítottuk, hogy itt is elég sok pénzt el tudnánk költeni. Amíg várakoztunk, állt előttünk egy idősebb, 50-60 év körüli házaspár. Az ajtónálló manó őket is megkérdezte, hogy honnan jöttek, ők pedig mondták, hogy Texasból. Azért az nem semmi, hogy idáig elutaztak azért (vagy egyébként egyéb program miatt), hogy találkozzanak vele. Nagyon aranyosak voltak. Aztán mi is sorra kerültünk és ismét jól sikerült a találkozás.

Ezután egy másik ottani éttermet (Santa's Pizza & Burger) próbáltunk ki, ami inkább gyorsétterem volt. Itt különlegességnek a Lapland Burger számított, amiben rénszarvas hús és bogyós gyümölcsökből készült szósz volt. Ebben az épületben található egy kiállítás motoros szánokról, ami ingyenesen megtekinthető. 

Ettünk, ittunk, felmelegedtünk, így újabb kinti program következett. Elmentünk megnézni a Huskyfarmot, ahol lehetőség van kipróbálni a husky szánozást. Mi ezt nem szerettük volna, így csak a körülnéztünk. Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a hely. Azt tudtam, hogy el vannak kerítve az állatok, és azt is olvastam, hogy jól tartják őket. Mégis kicsit nyomasztó volt az egész környezet. Belépő és egyéb tevékenységek árai: https://huskypark.fi/programs/

Ezután már csak egy kicsit játszottunk a hóban és vetettünk egy pillantást a felnőtt és gyerek motoros szánokra. Eléggé elfáradtunk és másnapra is szerettünk volna még hagyni izgalmas kalandokat, ezért inkább visszamentünk a városba. Délután elmentünk egy boltba bevásárolni az aznapi vacsorát meg a másnapi reggelit, de ebben inkább az volt a jó, hogy a gyerekek a városban a szálláson kapott szánkókkal közlekedtek. Nagyon tetszett nekik, hazafelé még az egyik domboldalon megálltunk kicsit csúszkálni, szórakozni.

A másnap már a hazautazás napja volt, viszont csak késő délután indult a vonatunk, ezért a nagy bőröndöt ismét a vasútállomás csomagmegőrzőjébe tettük és harmadszorra is ellátogattunk Mikulásfalvába. Tényleg ki akartuk maxolni az egészet, mert ki tudja, hogy még egyszer eljutunk-e oda. Érkezést követően sétáltunk egy hatalmasat a kinti részen, újfent a hókupacokon mászkáltunk, csúszkáltunk, megnéztük a rénszarvasokat meg úgy szimplán csak élveztük a gyönyörű környezetet.

Természetesen a Mikulás meglátogatás most sem maradhatott el. Kedves volt és vicces, konkrétan mondta, hogy mit kért a kislányunk tőle, erre is emlékezett. A házában viszont felfedeztünk valami újat, méghozzá az időgépét, amit nem tudom, hogy nem vettem idáig észre, hisz hatalmas. Az emeletre vezető lépcsőházi rész kör alakú, itt helyezkedik el az óriási időszabályozó. A falra több helyen ki van téve pár magyarázat hozzá, hogy hogyan tudja a Mikulás lelassítani a Föld forgási sebességét ahhoz, hogy legyen elég ideje mindenkit meglátogatni az ünnepek előtt. Eszméletlenül ötletes dekoráció, ami már nem csak a kicsik szórakoztatására szolgál.

A meleg házikó után egy hűvös helyet látogattunk meg, a Snowman World komlexumot. Lélegzetelállító ez a hó és jég birodalom, itt is azt éreztem, hogy minőségi és átgondolt az egész kialakítás. Már az első részbe beérve egy hatalmas jégcsúszda és jégszobrok fogadtak minket. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek ez is elég lett volna, hihetetlenül élvezték. Aztán tovább mentünk a jégfalakba faragott képekkel dekorált folyosókon keresztül. Benéztünk a koripályára, az étterembe és a bárba, de volt egy jéghotelt bemutató szoba is. Egyébként a környéken valóban van ilyen szállás, ahol ténylegesen meg lehet aludni. Egyszer csak kiértünk a szabadba és ott találtuk magunkat a hófánkos részen. És akkor elkezdődött az őrület, nem tudom hányszor csúsztunk le a gyerekekkel az ölünkben, hihetetlenül szórakoztató volt. Miután eléggé elfáradtunk, úgy voltunk vele, hogy ideje ebédelni, de azt terveztük, hogy utána még visszatérünk. Szerencsére a jegyek egész napra szólnak, bármikor vissza lehet jönni. Árak, tudnivalók itt találhatóak: https://snowmanworld.fi/snowman-world/buy-tickets/

Ebédelni a tegnapi helyre mentünk, hisz elégedett voltunk az ízekkel és az árakkal. Pihentünk, kávéztunk, majd a gyerekek szerették volna kipróbálni a motoros hószánozást, ezért elmentünk arra a részre. Itt szabály szerint csak 4 éven felüliek használhatják a járműveket, így sajnos a 3 éves kislányunk kicsit szomorú volt, de megértette, hogy neki még egy kicsit ehhez nőnie kell. A kisfiunk kicsit bátortalanul és eléggé izgulva végül felült rá. Egyszerű a használata, csak egy gáz kart kell húzni vagy elengedni, így pár kör után jól ráérzett. Amikor befejezte, láttam látta, hogy nagyon izgult, de büszkén mondta, hogy meg merte próbálni, és tényleg nagyon ügyes volt! Még egy "jogosítványt" is kapott erről emlékbe, azóta már az oviba is elvitte megmutatni.

Még volt egy kicsi szabadidőnk a hazaindulásig, így már csak vettünk pár szuvenírt és végül visszamentünk még egy kicsit a Snowman Worldbe hófánkozni. Tökéletes zárása volt ennek a 3 nap Mikulásfalvának.

Ezután visszabuszoztunk Rovaniemibe, majd onnan a késő délután induló vonattal elindultunk Helsinkibe. Vacsoraidő lévén kipróbáltuk a meleg étkezést is a büfékocsiban és nem csalódtunk, finom volt. Persze nincs hatalmas választék, de volt miből válogatni. Azt beszéltük, hogy nagyon jó megoldás országon belül ez a távolsági vonatozás. Este felszállhatsz a vonatra, ihatsz egy-két sört és reggel felkelve, kipihenten megérkezhetsz a célállomásra. Az meg csak hab a tortán, hogy ezek a vonatok autót is tudnak szállítani, nem kell ezt a távot levezetni. Erről információk itt találhatóak, képet is innen mutatok: https://www.vr.fi/en/carcarrier

Az éjszakai vonatozás ismét nagyon tetszett a gyerekeknek. Tudtam volna még aludni, de korán reggel megérkeztünk a fővárosba. Itt volt kb. 4 óra szabadidőnk: megreggeliztünk, a bőröndöt ismét betettük egy csomagmegőrzőbe (6 euro/nap) és elsétáltunk a pár percre található központi részhez. Először megnéztük a hatalmas, fehér székesegyházat, majd a kikötő felé vettük az irányt. A kislányunk még nem látta a tengert, ezért épp itt volt az ideje. Mondjuk általában nem egy északi ország jeges tengere szokott az ember életében ez a pont lenni, de reméljük, hogy hamarosan úgy is meg tudjuk mutatni neki, hogy meleg helyre utazunk és megmártózunk benne.

A kisfiunknak is akartunk kedvezni, mivel meglátta, hogy ebben a városban vannak villamosok meg metró, így vettünk egy 90 perces jegyet és köröztünk vele a városban. A mi családunk életében ez szokásos program, ha olyan városba utazunk (pl. Szeged, Miskolc), ahol ezeket még nem próbálta. De még további utazások álltak előttünk, így visszasétáltunk a vasútállomásra és onnan ismét a csúszdás vonattal közlekedtünk, amit most is imádtak. Még ingyen kávét és péksütit is kaptunk a büfében, mert kiderült, hogy aznap volt a vasúttársaság 160. születésnapja. Ezután végül Lappeenrantaból hazarepültünk Budapestre, az utat majdnem végigaludták.

Ezzel véget ért a finnországi kalandozásunk. Tény, hogy nagyon sok utazás volt benne, de próbáltam úgy szervezni, hogy a gyerekek számára az is meghatározó élmény legyen. Szerencsére azóta folyamatosan erről beszélnek és mondogatják, hogy menjünk holnap újra :) 

Mikulásfalva pedig valóban egy mesebeli hely, nem csak gyerekek számára. Több csoportot láttunk, amik felnőttekből álltak és persze meglátogatták ők is a kedves öregurat, de nagyon sok egyéb programlehetőség van még a környéken, amit érdemes kipróbálni: északi fény nézés, felnőtt motoros szán túra, jeges vízben való úszkálás, és még sorolhatnám. 

Én nagyon örülök, hisz egy régi álmomat tudtam azzal megvalósítani, hogy a gyerekeinkkel eljutottunk az IGAZI Mikuláshoz mindaddig, amíg hisznek benne. Remélem, hogy a többi kívánságunk is így fog teljesülni!