2013. január 21-én ellátogattunk Ausztria második legnépesebb városába, Grazba. A város Stájerország tartomány székhelye, három oldalról hegyek veszik körül, középen pedig a Mura folyó szeli ketté. Számomra meglepetés szülinapi kirándulás volt, így előre nem készültem fel a látnivalókból, de a város hangulata hamar megfogott minket, az osztrák rendezettség és tisztaság volt itt is jellemző.
A kocsit leparkoltuk egy külvárosi részen, onnantól pedig többnyire gyalog közlekedtünk. Először a belváros felé vettük az irányt.
A Fő tér (Hauptplatz) hatalmas, itt található a Városháza és számos üzlet, bódé, a városban ezen a környéken van a legnagyobb élet. A környező kis zegzugos, macskaköves utcákban nagyon jó sétálgatni és nézelődni, tele van szuvenír- és egyéb boltokkal, kávézókkal, éttermekkel. Itt láttam először a kedvenc osztrák mondásomat egy pólón: "No kangaroos in Austria".
A belvárosi séta után elindultunk a Várhegy (Schlossberg) felé. A város történelmi központja és a Várhegy 1999 óta a világörökség része. Felfelé sétálva nem győztünk gyönyörködni a kilátásban, be lehetett látni a várost és a környező hegyeket. Fent megnéztük Graz jelképét, a 13. században épült Óratornyot (Uhrturm), aminek mind a négy oldalán van egy 5 méter átmérőjú óra, mégis az a legkülönlegesebb benne, hogy a nagymutató mutatja az órát, a kismutató pedig a percet. Egyébként naponta háromszor harangjáték is van itt (11, 15 és 18 órakor). A hegyen található egy szabadtéri színpad is.
Lefelé már nem szerettünk volna sétálni, ezért a siklót (Schlossbergbahn) választottuk, ami Európa legmeredekebb siklója. 4 perces menetideje alatt 210 métert halad és 108 méter szintkülönbséget küzd le, mire leér a Schlossberg Hotel környékére. Az üvegfalú kabinból pedig végig gyönyörű kilátásban volt részünk.
A sok sétában elfáradva megéheztünk, ezért a belvárosi kis utcákban nézelődve próbáltuk eldönteni, hogy hova üljünk be ebédelni, végül egy nagyon különleges étterembe tértünk be. Az ajtón belépve a füstöt vágni lehetett, mivel odabent lehetett dohányozni. Egyből odajött hozzánk egy férfi helyi népviseletben és az első kérdése az volt, hogy dohányzó vagy nem dohányzó részen kívánunk leülni. Miután mondtuk, hogy inkább nem dohányzó helyen, akkor mondta, hogy kövessük, átvezetett minket egy félreeső folyosón, ahol egy lélek sem volt, majd kinyitott nekünk egy ajtót, ami mögött volt pár asztal székekkel és mondta, hogy foglaljunk helyet. Ahhoz képest, hogy a dohányzó rész tele volt, itt senki sem volt, azért mi leültünk és rendeltünk. Amíg vártunk az ételekre, addig észrevettük, hogy az ablakban egy kitömött tyúk volt dekorációként. A hely nagyon tetszett nekünk, senki sem zavart minket és itt ettünk először életünkben fokhagymakrémlevest, ami azóta is az egyik kedvencünk, többször csináltunk már itthon is.
Ebéd után ismét nekiindultunk sétálni mindenfelé a városban. Graz 2003-ban Európa Kulturális Fővárosa volt, ennek keretén belül építették a Mura folyón található, kagyló formájú szigetet (Murinsel), ahol kávézó üzemel, a nyitott részen pedig kisebb előadásokat, fellépéseket is rendeznek. A másik építészeti remek, ami ekkor készült, az a Kunsthaus, amelyet külseje miatt "barátságos földönkívülinek" neveznek. Az épület múzeumként funkcionál, a kortárs művészek alkotásait lehet megtekinteni.
Késő délután visszasétáltunk a kocsihoz és elindultunk hazafelé. Az út Graz környékén nagyon félelmetes volt, az Alpokban kanyarogva a ködtől semmit sem lehetett látni, az utat is csak a GPS mutatta, hogy merre kanyarodik. Szerencsére minden gond nélkül hazaértünk.
Ausztriában még csak 5 helyen voltunk, de mindegyik hely, így Graz is abszolút meggyőzött minket, hogy rendkívül szép és különleges hely. Nemcsak az épített, de a természetes helyek is tetszettek, az ételek-italok nagyon finomak, négy egyeteme miatt pedig nagyon fiatalos a város. Remélem, hogy egyszer még visszatérünk több napra és a környéket is bejárjuk.
