A zord Skóciába egy angliai családlátogatás során jutottunk el. Úgy gondoltuk, hogy Glasgow megér egy kirándulást, így 2014. márciusában egy csodálatos napot töltöttünk el ott. Carlisle-ból indulva a kicsivel több, mint egyórás utazás során csodálatos hegyek és patakok között vonatoztunk. Útközben megállapítottuk, hogy Angliához hasonlóan itt is mindenhol bárányok legelésznek az élénkzöld füves területeken, ami még barátságosabbá tette számunkra az országot.

A város nevezetességeiből nem készültünk fel előre, de a központi vonatállomáson leszállva észrevettük, hogy ingyenes térképeket osztogatnak, így egyből mi is magunkhoz ragadtunk egyet. Véleményem szerint egy város hangulatát nagyban tudja befolyásolni, ha egy folyó szeli ketté, így első utunk a Clyde folyóhoz vezetett. A parton sétálva megállapítottuk, hogy az időjárás valóban zord így márciusban, de nyáron sincs 20-25 foknál több. A folyó mentén haladva nagyon szép épületeket láttunk, nem győztünk csodálkozni.

A sok modern épületet nézve egyszer csak a különlegesebbnél különlegesebb hidak vonták el a figyelmünket. Ezek egyike az 1988-ban épült Bell's Bridge gyalogos híd volt, ami 90 fokban el tud fordulni, így lehetővé téve a 2-2 sávos hajóközlekedést. A másik kedvencünk a Clyde Arc nevű közúti híd volt, amit 2006. szeptemberében adtak át. Ennek a jellegzetessége, hogy nem derékszögben szeli át a folyót, hanem ferdén és esténként mindenféle színben megvilágítják. 

A Bell's Bridge északi végénél található az SSE Hydro többfunkciós, kör alakú épület, ami sport és egyéb rendezvényeknek ad otthont. A másik szemet gyönyörködtető építmény itt a Clyde Auditorium, ami a Sydney-i Operaházra emlékeztet, többek között itt rendezik a skót Got Talent és X-faktor versenyeket. A híd másik végénél található a Glasgow tudományos központ, ami a budapesti Csodák Palotájához hasonló.

A folyópartot elhagyva a belváros felé vettük az irányt. Útközben azt tapasztaltuk, hogy a városban egyszerre van jelen a viktoriánus és a modern kori építészet, ami jól megfér egymás mellett. A George Square-en megnéztük a városi kamara épületét, amelyet 1888-ban Viktória királynő avatott fel. A téren több szobor található, melyek közül kiemelkedik Robert Peel brit politikus szobra, aki az angol rendőrség megalapítója volt.

Tovább sétálva a Buchanen Street tárult elénk, amit a Váci utcához tudnék hasonlítani. A csak gyalogosok számára fenntartott utcában számos üzlet található, ott jártunkkor pedig egy 5 fős zenekar fokozta a hangulatot. Az utcában hömpölyög a tömeg, tele van élettel. Itt található a Princes Square bevásárló központ is, aminek a homlokzata és a belső terei is lélegzetelállítóak. Belül egy hatalmas üvegkupola alatt található egy viktoriánus udvar, ami körül 4 emeleten számos üzlet, étterem és szórakozóhely helyezkedik el.

A Buchanen Streettől nem messze található a Modern művészetek palotája, ami előtt Arthur Wellesley miniszterelnök szobra áll, aki a waterlooi csatában a Napóleont legyőző csapatot vezette.

A város látnivalói közül az egyetem sem maradhatott ki, igaz, mi idő hiányában csak a campuson sétáltunk egy kicsit, de hamar megállapítottuk, hogy szívesen tanultunk volna itt. Az iskolát egyébként 1451-ben alapították, így ez a negyedik legrégebbi angol egyetem.

És végül elértünk Glasgow nem hiába legtöbbet emlegetett látnivalójához, a Szent Mungo székesegyházhoz. Az épület a legrégibb és legnagyobb épségben megmaradt középkori gótikus templom Skóciában. A nevét Szent Mungoról, Glasgow védőszentjéről kapta, akinek a sírhelye is itt található. A székesegyház melletti dombon található az 1832-ben alapított Necropolis viktoriánus temető, ahonnan szép kilátás nyílik a katedrálisra.

Mivel még volt egy kis időnk, így ismét sétáltunk egy kicsit a hangulatos Buchanen Streeten, majd végül visszavonatoztunk Angliába. 

Összefoglalva, bár Skócia csak egy kis részét láttuk, de az meggyőzött minket, bármikor visszamennénk. Glasgowtól kb. 80 km-re található Edinburgh, az ország fővárosa, így egy hosszú hétvége alatt mindkét város bejárható. Aki több időre tervez, az szinte biztos, hogy a Loch Ness-i tóhoz is ellátogat, ami már messzebb van, kb. 270 km-re, de biztosra veszem, hogy a lélegzetelállító táj látványa is minden pénzt megér. Én mindenkinek javaslom, hogy látogassa meg Skóciát, sétáljon a történelmi és modern nevezetességek között, kiránduljon egyet a vadregényes tájakon és igyon egy skót whiskyt, mert biztos, hogy az sem fog csalódást okozni.