2016. június 3-10. között egy élményekben gazdag hetet töltöttünk Spanyolországban.

A repülőnk péntek este szállt le Barcelona-El Pratban. Mivel este 11 körül szállt le a gép, így aznapra egy közeli szállodában foglaltunk szállást. A hotel nem volt luxus kategória, arra azonban elegendő volt, hogy le tudjunk zuhanyozni és aludjunk egy estét. A reggeli után a metrónál vettünk egy T-10 tömegközlekedési jegyet 9,9 euróért, amit ketten is tudtunk használni összesen 10 utazásra (a metrón átszállásra is jogosít). Első utunk a Nord autóbusz állomásra vezetett, ahol csomagmegőrzőbe tettük a bőröndöket (kettőnknek 5 EUR volt), így már semmi sem akadályozott meg minket a városnézésben.

10.30-ra voltak jegyeink a Sagrada Famíliába, amiket előre megvettünk online 15 EUR/fő áron, így elkerültük a sorban állást és még egy kicsit olcsóbb is volt. A Sagrada Família már a távolból is lenyűgözőnek tűnt, olyannak, ahogy elképzeltük. A belépéshez a jeggyel rendelkezőknek külön bejáratot biztosítottak, így egy gyors táska átvilágítás után már bent is voltunk. Ahogy beléptünk, egyből megragadott minket a fényorgia, ami a színes oldalablakokon áradt a templom belsejébe, egy kis túlzással olyan volt, mintha egy szivárványban sétálnánk, a díszesen kidolgozott oszlopok pedig egy cseppkőbarlanghoz hasonlóvá tették a teret. Őszintén szólva azt sem tudtuk, hogy merre nézzünk, mert mindenhol nagyon részletgazdagon kidolgozott elemek voltak. Egy külön vetítő terem is van az épületben, ami egy kisebb mozihoz hasonló, az 1882 óta tartó építkezést és a jövőbeli terveket mutatták be. Az építkezés várhatóan 2026-ban készül el Gaudí halálának 100. évfordulójára. Miután elfáradtunk a sok csodálkozásban, kívülről is megnéztük az épületet, majd a közeli parkban üldögéltünk, ahonnan olyan képeket is lehetett készíteni, amiben benne van az egész templom.

A Sagrada Família után egy másik világörökségi helyszín, a Güell park felé vettük az utunkat, ahová délután 3 órára voltak jegyeink (7 EUR/fő). Útközben ebédként megkóstoltuk a spanyol nemzeti ételt, a paellát is, ami lényegében serpenyőben készült és tálalt fűszeres zöldséges rizs tenger gyümölcsével (vagy amilyen hússal kérjük).

A Güell park eredetileg lakóparknak készült, Eusebi de Güell bízta meg Gaudít a tervezésre, azonban a terv megbukott, mert az emberek nem akartak itt lakni. A parkban végül csak 2 épület készült el, ezek egyikébe Gaudí költözött be, ebben jelenleg múzeum működik. A park 17 hektáros területének egy kis része az, ahová belépő kell, a többi szabadon megtekinthető, ezért én mindenkinek javaslom, hogy legalább azt nézze meg, mert hihetetlen formákat, színeket és növényeket lehet látni. Mivel még volt időnk, mi először azt jártuk be, felmentünk a legmagasabb pontra, ahol egy kereszt van, onnan nagyon szép kilátás nyílik egész Barcelonára egészen a tengerig, az épületek felett pedig kimagaslik a Sagrada Família. A keresztnél egyébként egy nagyon fura gitáros szórakoztatta az embereket, tigrismintás ruhában inkább hülyeségeket beszélt néhány pendítés közben, teljes extázisba esve. Rá is kerestünk utólag a Youtube-on és kiderült, hogy évek óta ott zenél a parkban. Órákig el lehetne ott sétálgatni, de elérkezett az idő, amikorra a jegyeink szóltak, így bementünk a fő látványosságokhoz. Itt megnéztük a hullámokat formáló részt és a teraszt, ahonnan szép kilátás nyílik, itt üldögéltünk a mozaikcsempékkel kirakott hullámzó padokon, majd a lépcsőn lementünk a szintén mozaikból kirakott sárkányhoz (ami szerintem inkább gyík), ami vízköpőként funkcionál. 

A sok sétában elfáradva úgy döntöttünk, hogy Barcelonából aznapra elég lesz ennyi, visszamentünk a Nord buszállomásra és elutaztunk Lloret de Marba, ahol 6 éjszakára foglaltunk szállást. A buszállomáson szerencsénk volt, pár perccel a busz indulása előtt értünk oda (egyébként fél óránként-óránként jár). Elmagyaráztuk a sofőröknek, hogy egyikünk elmegy a csomagokért és addig a másik megveszi a két jegyet, de ők azt mondták, hogy nem tudunk a buszon jegyet venni, azt előre meg kell venni, de várjunk egy kicsit. Ott álltunk már ketten kissé izgulva, hogy most lesz jegyünk vagy sem, ők persze nyugodtak voltak, amikor is odajött egy hölgy és mutatott nekik egy papírt, ami után felengedtek minket is a buszra és jegyet is tudtunk ott venni (10,75 EUR/fő). Nem értettük ezt az egészet, de örültünk, hogy nem kell egy órát várni és elindultunk végre Lloret de Marba. A buszút kb. egy óra volt a hegyek között és többnyire a tengert is lehetett látni a távolban. 

Másnap reggeli után lementünk a partra, ami a szállodától kb. 5 percre volt és az egész napot ott töltöttük. A parti sétány nagyon szépen és kulturáltan kialakított volt rengeteg étteremmel, büfével és bolttal. A város Costra Brava legnyüzsgősebb helye, a hosszú, kacskaringós utcákon, sétálóutcákon járkálva mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelő szórakozóhelyet, éttermet. Természetesen, mint minden nyaralóhelyen, itt is minden második üzlet szuvenírbolt volt. A part egyik végén (Tossa de Mar felé) található a Sant Joan kastély, ami sajnos magánkézben van és nem látogatható, azonban körülötte nagyon szépen kialakított sétány van. A parton a fő strand másik végénél a sziklákon egy szintén szépen kialakított sétány vezet fel a Dona Marinera szoborhoz, ami  a visszatérő halászokat figyeli.

A part egyébként apró kavicsos, ami miatt a víz kristály tiszta, mivel a homokot nem kavarja fel a víz, így messzire beúszva is lehetett látni az alját. A tenger hirtelen mélyül, kb. 2-3 métert lehetett belemenni úgy, hogy leérjen a lábunk.

Másnap elhatároztuk, hogy átmegyünk Tossa de Marba, amire több lehetőség van, lehet busszal, hajóval és gyalog is menni. Mi úgy döntöttünk, hogy a Sant Joan kastélynál jelölt 10 km-es túraútvonalon elsétálunk a part mentén, így gyönyörködünk végig a tengerben és megnézzük a "vad partot". Reggeli után hamar elindultunk, hogy ne a legnagyobb melegben menjünk, azonban az elképzeléseinkkel ellentétben csak 3-4 km-t mentünk a part mentén, utána bevezetett az út a településekre, fel- és lementünk több dombon, hegyen, a végén már mindenféle földúton is gyalogoltunk, mire egy 4 órás túra után megérkeztünk Tossa de Marba. 

Mivel nagyon fáradtak voltunk, a tengerparton szinte az első étterembe beültünk, ahol a rendelés felvétele után a szomszéd asztalokon pakolászva egy férfi feltűnően bámult minket. Nem törődtünk vele, annyira nem volt zavaró, de pár perc múlva egy magyar nő leszólított minket és elmondta, hogy a férje szólt neki, hogy magyar szavakat hall. Elmesélte, hogy az övék a hely és már 17 éve él Spanyolországban, de azért sokszor honvágya van, ezért ürül annak, ha néha egy-egy magyar betéved hozzájuk. Az ebéd után felmentünk a várba, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a tengerre és az egész településre. Megállapítottuk, hogy Tossa sokkal nyugodtabb, csendesebb, mint Lloret de Mar, ezt a helyet inkább az idősebbeknek ajánlanám. A városban itt is van több hangulatos sétálóutca mindenféle üzlettel, étteremmel, így itt sem lehet unatkozni. Hazafelé már nem szerettünk volna sétálni, ezért busszal mentünk (1,85 EUR/fő), ami kb. 15-20 perc alatt odaért. Utólag megnéztük a túraútvonalat interneten és nem 10, hanem 13,71 km-es, összesen 481 m szintkülönbséggel, amit átlagosan 4 óra 40 perc alatt tesznek meg, így mi büszkék voltunk magunkra, hogy 4 óra alatt leküzdöttük, de legfőképp annak örültünk, hogy gyönyörű helyen túráztunk. Megjegyzem, hogy a túraútvonal teljesen egyértelmű minden kereszteződésben, így eltévedni sem lehet. Írásos anyag itt található: http://www.dexcursio.net/tossa-de-mar-lloret-de-mar/

A tossai kirándulást kipihenve a másnapot Lloret de Marban töltöttük. Ebédidőben ismét megfigyeltük, ahogy korábban is, hogy sok bolt bezárt sziesztát tartva, de az éttermek többsége nyitva maradt. A délutáni pihenés után arra is volt példa, hogy a szállodánkkal szemközti kávézó csak 4 órakor nyitott ki újra. A spanyolokra egyébként nagyon jellemző, hogy nem idegeskednek, ha egy kereszteződés közepén megáll egy autós, hogy egy gyalogossal beszéljen, akkor a mögötte álló azt türelmesen kivárja úgy, hogy nem dudált rá és nem sürgeti.

Másnap úgy döntöttünk, hogy reggeli után ismét bemegyünk Barcelonába, mivel az első napon nem sok mindent tudtunk megnézni. Amikor kiértünk a buszállomásra, akkor az eladó hölgy valamit angolul mondott nekünk, amit nem értettünk, de amikor hallotta, hogy magyarul tanakodunk, akkor kiderült, hogy Ő is magyar, aki kint él, így utána nagyon segítőkészen elmagyarázott nekünk mindent. A 9 órás buszra kértünk jegyet, de arra nem tudott már adni, csak a fél óra múlva indulóra, mivel ezek a buszok csak ülő utasokat szállítanak, több jegyet nem adnak el. A busz indulásakor oda is vitte a sofőrnek a papírt, amin az szerepelt, hogy melyik megállóban mennyien szállnak még fel, ezért is volt a következő buszmegállóban az, hogy csak azokat engedte fel, akiknek volt jegye, mivel ő nem tudott már többet eladni, tele volt a busz. Utólag így már megértettük, hogy az első nap miért nem tudtak addig a buszon jegyet adni nekünk, amíg nem tudták, hogy mennyi utas lesz. Ennek az információnak a birtokában úgy döntöttünk, hogy hazafelé a repülőtérre időben megvesszük a jegyeket, nehogy lemaradjunk.

Barcelonába érve elindultunk a part felé, útközben megnéztük az Arc de Triomfot, ami az 1888-as világkiállítás egyik fő látványossága volt. Tovább haladva először a parton a Port Olimpicet néztük meg a két felhőkarcolóval és a hal alakú épülettel, majd lementünk a kikötőbe a hajókhoz, vitorlásokhoz . A homokos part nagyon hosszan és szélesen elnyúlik, elsétáltunk egészen a lenyűgöző, vitorla alakú W Hotelig. Egy gyors ebéd után a következő utunk a La Rambla sétálóutcához vezetett, ahol már nagyon sok tolakodó arab árus volt, ami rontotta a hangulatot. Az 1,2 km hosszú sétálóutca mentén megnéztük a híres Mercat de la Boqueria piacot, ahol rengeteg halat, édességet és mindenféle finomságot árulnak. A nap végén elmentünk ismét a Sagrada Famíliához, amit most már csak kívülről csodáltuk meg, majd végül visszabuszoztunk Lloret de Marba. A következő napot, ami az utolsó teljes napunk volt, ismételten csak pihenéssel töltöttünk.

Összefoglalva a nyaralásunkat elmondhatjuk, hogy egy nagyon különleges országot és népet ismertünk meg, azonban az ország hatalmas, rengeteg látnivaló van még. Az ételekkel kapcsolatban annyit, hogy többnyire a halételek a jellemzőek, csirkét kevésbé esznek, inkább marhát és pulykát. Ami nekünk minden étkezésnél a kedvencünk volt az a rengeteg és elmondatatlanul finom sütemény és gyümölcs, így őszintén mondjuk, hogy Spanyolországba nem csak a látnivalók, hanem a gasztronómia miatt is érdemes elutazni.