Szlovéniában idáig még csak átutazóban jártam, ezért épp itt volt az ideje, hogy egy kis időt eltöltsek ott. Az ország az elmúlt pár évben nagyon felkapott lett a magyarok körében és azt kell mondanom, hogy nem hiába. Igaz csak egy részét láttam, de az teljesen elvarázsolt. Az előzetesen látott képek és beszámolók nem túloztak: barátságos emberek, hihetetlen tisztaság, gyönyörű természeti adottságok és megfizethető árak jellemzik.

Két nap állt rendelkezésemre, tehát szokásomhoz híven megpróbáltam ebbe minél több látnivalót betervezni. Az első nap tényleg fárasztóra sikeredett, a második kényelmesebb volt. Egy péntek esti busszal elutaztam Ljubljanaba (6 óra buszút), ahonnan egyből továbbmentem Bledbe. A délelőttöt ott töltöttem, majd délután a Vogelt céloztam meg, estére pedig Ljubljanaban volt szállásom. A másnap a főváros megtekintésével telt, majd egy kora délutáni busszal visszautaztam Budapestre és az utazás fáradalmait már itthon tudtam kipihenni. 

A Covid szabályokat nem részletezem, a naprakész információk a konzulátus honlapján elérhetőek: https://konzuliszolgalat.kormany.hu/europa-utazasi-tanacsok?szlovenia. 

A Budapestről induló utazás rendben volt, hamar eltelt a 6 óra, többnyire aludtam. Határellenőrzés nem volt, meg sem állt a busz, egyszer csak Szlovéniában ébredtem. Mikor reggel 4:50-kor időben megérkeztünk Ljubljanaba, szeptember lévén elég sötét és hideg volt. Előzetesen megvettem még itthon a 6:00-kor Vogelhez közlekedő buszjegyet (2,6 euro), mivel az volt az eredeti terv, hogy azzal is eltöltök így hajnalban még két órát, kicsit pihenek, alszom és a reggeli világosságban a tömeg előtt felmegyek a Vogel hegyre. Ez a terv már az elején borult, mivel Ljublanaban az autóbusz pályaudvar nem volt túl bizalomkeltő, nem szerettem volna ott várni egy órát a buszomra. Szerencsémre óránként közlekedik a helyközi busz, elértem még az 5:00-kor indulót. Úgy voltam vele, hogy ok, hamarabb megyek, egy kicsit lehet még várnom kell a napfelkeltére, de inkább ott sétálgatok a Bohinji-tó partján. A buszsofőr nagyon kedves volt, megmutattam neki a kinyomtatott jegyemet és mondta, hogy nem gond, mehetek a korábbival. Mondjuk ülőhely volt bővel, kettőnkön kívül csak egy férfi utazott a buszon.

A busz sokkal korábban odaért, mivel sehol sem kellett megállnia csak Bledben, ahol a másik férfi leszállt. Mondjuk világos lett, mire odaértünk, de a köd nem szállt fel, az úttól pár méterre lévő tavat is alig lehetett látni. Ez benne volt a pakliban, reménykedtem azért, hogy szerencsém lesz. Nem volt, ez van. Mivel körjárattal utaztam és csak egy pár perces távolság volt a végállomásig, mondtam a sofőrnek, hogy én biztos, hogy nem szállok le, inkább a meleg buszon üldögélek és visszamegyek vele félútig. Semmi akadálya nem volt, megvettem a buszjegyet (1 euro) és reggel fél 8-kor inkább Bledben kezdtem a napot. Kicsit meg lett ez bonyolítva, de most is így csinálnám, mert a Budapestről induló következő busz csak reggel indul és 13.00-ra ért volna oda, tehát egy délelőttel kevesebb időt tudtam volna csak eltölteni ott, azt meg nem szerettem volna elpazarolni.

A szlovén busz menetrendjét és árait itt tudjátok megnézni: https://www.ap-ljubljana.si/en/ Érdemes a kirándulásokat szombatra vagy vasárnapra tervezni, a hétvégi 75%-os jegy nagyon megéri (egyébként sem drága szerintem). 

Végre leszálltam és elkezdődhetett a tényleges turistáskodás. A Bledi-tó Szovénia egyik felkapott célállomása. Alapból nagyon szép hely, de van két különlegessége: az egyik egy kis sziget templommal a tóban, a másik pedig a krémes süti. Én először elsétáltam a partra és csak bámultam a kristálytiszta vizet és az egyik domb tetején magasodó várat. Nagyon jó volt a reggeli csendben egy kicsit ott sétálgatni, rajtam kívül csak pár futó és kutyát sétáltató ember járt arra.

Ezután megcéloztam a várat. Kb. 20 perc alatt fel lehet érni a kiépített útvonalon, eltéveszteni sem lehet. Persze autóval is megközelíthető a hely, parkoló található a bejárathoz közel. A felnőtt belépő 13 euro és az aktuális szabály szerint a koronavírussal kapcsolatos védettségi feltételt igazolni kellett (beoltott / fertőzésen igazoltan átesett / negatív teszteredmény).

A mintegy 1000 éves kastély 130 méterrel a tó felett helyezkedik el, így már csak a kilátás miatt is megéri feljönni ide. A vár szépen rendben van tartva, a területén található múzeum, borospince, kovácsműhely, szuvenírbolt, étterem és kávézó is. Szerencsére nem túl nagy területű, így hamar végig lehet járni mindent. Bár szerintem a múzeum ki is hagyható, de ha már ott vagyunk és kifizettük a jegyet, akkor nézzük meg az ásatási emlékeket és azt a pár ijesztő figurát.

Van viszont egy érdekesség, amin megakadt a szemem. Azt tudtam, hogy egy másik szlovén település, Maribor büszkélkedik a világ legidősebb szőlőtőkéjével (stara trta=öreg szőlő), ami több, mint 400 éves. Napjainkban is nagyon sok termés van rajta, évente akár 50 kg szőlőt tudnak róla szüretelni. A polgármester minden évben ajándékoz oltványokat erről a barátság jeleként más településeknek, így kerülhetett egy tőke ide is 2011-ben.

Az eredeti tőke egyébként egy ház falán fut végig, nagyon látványos a képek alapján, élőben még nem láttam (kép forrása: https:/hu.wikipedia.org/wiki/Öreg_szőlő).

Miután végigjártam mindent, végre elérkezett a süti és kávé ideje. Egyértelmű volt számomra, hogy a híres bledi krémes itt a kastélyban szeretném megkóstolni, miközben gyönyörködöm a hihetetlen kilátásban. A város egyik szimbólumaként is elhíresült sütiről azt kell tudni, hogy 1953-ban a helyi Park Hotelben készítette először egy magyar származású cukrász. A teljesen adalékmentes édesség egyébként szerintem nagyon hasonlít a miénkhez, de egy kicsit krémesebb. Elég előítéletesen kóstoltam meg, mindenki mindenhol csak dicséri. Úgy gondoltam, hogy kicsit túl van már reklámozva. De be kell valljam, tényleg nagyon finom volt. Az meg csak hab volt a tortán, hogy a vár kávézójából tényleg nem semmi panoráma tárul elénk, a tóban található kis templomos sziget nagyon jól mutatott innen.

A nem mindennapi tízórai után lesétáltam a tópartra és behajóztam a kis szigetre. Eredetileg pletnával (tradicionális facsónakok színes ponyvával) szerettem volna közlekedni, de épp nem indult egy sem, maradt a sima kishajó (12 euro/retúr). A nem túl hosszú, kb. 15 perces út során gyönyörködhetünk a környező hegyekben és a kristálytiszta vízben. 

Hamar kikötöttünk és egy órát lehetett, vagyis kellett a nem túl nagy szigeten eltölteni, mivel csak akkor jött értünk vissza a kapitány. Őszintén szólva fél óra is bőven elég lett volna alaposan végignézni mindent, így az idő nagy része csak várakozással telt. Állítólag a nyári szezonban sűrűbben, fél óránként járnak a hajók, pletnák. El lehet ütni az időt persze a büfében vagy a padokon megpihenve, de akár a templomba is be lehet menni, amihez egy legenda köthető. 1534-ben egy szomorú nő élt a várban, akinek a férjét megölték és a tóba dobták. Az özvegy az összegyűjtött összes ezüstéből és aranyából készíttetett egy harangot, az azonban sosem jutott el a sziget kápolnájába, mert egy vihar elsüllyesztette a hajót, ami szállította. A nő ezután elvonult egy római kolostorba és halálát követően a pápa adományozott végül egy harangot a bledieknek. A babona szerint, ha valaki kíván valamit és háromszor megkongatja a harangot, akkor az teljesülni fog. Én őszintén szólva ki szoktam próbálni az ilyeneket, hátha teljesül, de most kicsit sokalltam ezért 12 eurot kiadni (az elmúlt években 3-6 euro volt csak a belépő), így kihagytam. 

Az időt a szigeten sétálással töltöttem el, többször felmentem a 99 lépcsőn a templomhoz, amihez esküvős babonák köthetők. Olvastam olyanról, hogy a vőlegénynek a karjában kell felvinni a menyasszonyt, hogy sikeres legyen a házasságuk. De egy másik hiedelem szerint a menyasszonynak a férfi oldalán kell néma csendben felsétálnia, így legalább a vőlegénynek marad még pár perce nyugton végiggondolni, hogy mire készül. Nem tudom, hogy a helyiek melyikben hisznek, de az biztos, hogy sok pár választja ezt a helyet az esküvőjük helyszínéül (a vár éttermét pedig a lakodalom megrendezésére).

Az egy óra leteltét követően visszahajóztunk a szárazföldre, majd onnan elsétáltam egyből a helyközi buszhoz, hogy a Vogel felé vegyem az irányt. Kicsit korábban odaértem az állomásra és pluszban még kb. 20 percet késett is a buszom, így ismét várakozással telt az idő. Aztán végre felültem a buszra és elindultunk. Az út kb. 45 perc volt és hihetetlen gyönyörű helyen vezetett végig az utunk, már ezért is érdemes volt elutazni Szlovéniába. A gyönyörű hegyek, rétek, patakok közötti út több kis falunk áthaladt, mindenhol kis takaros házak voltak az út mentén.

Aztán egyszer csak elénk tárult a Bohinji-tó, amely az ország legnagyobb és legmélyebb tava. A Triglav Nemzeti Parkban megbúvó tavat a Júlia-Alpok hegyei veszik körül, vize pedig a zöld és a kék árnyalataiban tündököl. Én idő hiányában csak az egyik részét céloztam meg, de a déli part szinte teljes részén végigment a busz, így egy kicsit gyönyörködhettem benne és vethettem egy pillantást a híres Aranyszarvra (Zlatorog) is. Ez a szobor egy fehér szőrű kecskebakot ábrázol, melynek a szarvai állítólag a kulcs a Triglav területén elrejtett kincshez és a véréből pedig gyógyító erejű növények sarjadnak. Tipikus fotó téma ez is.

Végre leszálltam a buszról és elindultam a megállótól (Vogel crossroad a neve) pár percre lévő kabinos felvonóhoz. A reggelre tervezett programot így délután tudtam megvalósítani, de legalább nem kellett lemondanom róla. Az alsó állomás tengerszint feletti magassága 574 m, a felsőé pedig 1535 m, a zárt kabin ezt a különbséget pár perc alatt megteszi. Elég sok ember beszállhat egyszerre, így ügyeskedni kell, hogy az ember ablak mellé kerüljön és ne középen álldogáljon. Már menet közben is elmondhatatlan kilátás tárul elénk, aztán felérve a kilátóról tovább gyönyörködhetünk a panorámában.

A két kabinnal, inga üzemben működő kocsikról menet közben nem tudtam fotót készíteni, de az interneten erről is rengeteg látványos kép található, innen mutatok én is egyet (kép forrása: http://bohinj.co/vogel-cable-car):

Az alsó állomáson lévő jegypénztárnál többféle jegy közül lehet választani (www.vogel.si/summer/prices-and-info), én a retúrt vettem ebéd menüvel 29 euroért. Ha már a megváltozott programtervem szerint nem a reggeli kávémat fogyasztottam el itt, akkor szerettem volna az ebédemet ezen a különleges helyen megenni. Úgy gondoltam, hogy először gyorsan megebédelek és utána majd körbenézek ott fent. Sajnos nagyon sokat kellett várnom az ebédre, a gyönyörű kiránduló idő miatt rengetegen voltak, de a probléma inkább az volt, hogy kevés ember dolgozott ott és azok is szervezetlenül végezték a munkájukat. Ezen azért sokat bosszankodtam, mert tényleg nem gondoltam, hogy egy leves és második elfogyasztásával el fogok ott tölteni kb. egy-másfél órát.

Ebéd után végre szétnéztem a hegyen és csak ámultam-bámultam. Ide tényleg a kilátás miatt megy fel az ember, de lehet akár onnan még magasabbra is túrázni. Én ezt kihagytam, inkább csak egy kicsit sétálgattam, fotóztam, majd a kabinos felvonóval élveztem az utazást lefelé is. Ott egy kicsit megnéztem közelről is a tavat, de aztán mentem a buszhoz, várt még rám 2 óra út vissza Ljubljanaba. Estefelé meg is érkeztem a fővárosba, ahol aznap már csak a szállásra vezetett az utam. Séta közben vettem gyorsan egy kis pizzát meg egy szlovén sört (Lasko), vacsoraként a szálláson el is fogyasztottam miután bejelentkeztem az itthoniaknál. Hamar lefeküdtem és gyorsan el is aludtam.

Az előző napi fáradtságot kipihenve másnap újult erővel vetettem bele magam a városnézésbe. Az előző napra a természeti csodák felfedezése volt a program, erre a napra pedig a főváros megtekintése maradt. A szállásom a belvárosban volt és azt elhagyva egyből egy régiségvásárba csöppentem. Itt tényleg mindent IS árultak.

Korábban azt olvastam Ljubljanaról (a kimondhatatlan nevű városról), hogy egy folyópartra épült romantikus kis ékszerdoboz. Ott sétálva számomra is ugyanez az érzés volt, abszolút hozta az előzetesen elképzelt képet: a Ljubjanica nevű folyó által kettészelt település mindkét oldalán macskaköves, hangulatos kis utcák találhatók, rengeteg üzlettel, kávézóval, étteremmel, a 60 méterrel a város felé magasodó vár pedig szinte mindenhonnan jól látható. A belvárosból a gépjárművek egyébként ki vannak tiltva, így tényleg csak a gyalogosoké, bicikliseké a terület, ezért is jó ott sétálgatni. Az meg csak hab a tortán, hogy szemét sehol nem volt, nagyon odafigyelnek az ottaniak erre, szinte minden sarkon ki is volt téve 5 féle hulladéktároló (kommunális, papír, műanyag, üveg és biológiailag lebomló anyagok különválogatására). Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy Ljubljana 2016-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet.

Az óváros egyik kis sikátor szerű utcájában (Ključavničarska ulica) hamar rátaláltam egy szlovén művész alkotására. A nem mindennapi mű egy hosszú vájatban található 700 bronzfejecskéből álló kreáció, melyek mind különböző arckifejezésűek. Érdekesnek érdekes, de tegyük azt hozzá, hogy eléggé balesetveszélyes, ha valaki nem tudja, hogy mit rejt a járda, akkor könnyen eleshet benne.

Sétálgattam tovább, majd beültem egy kávézóba a folyóparton. Reggelire csak a vacsoráról megmaradt pizzát ettem, így jól esett végre egy kávé és vettem hozzá egy gibanica nevű sütit, mely a bledi krémeshez hasonlóan Szlovénia egyik kedvenc édessége. Kicsit össze-vissza ízű volt, a vékony tésztarétegek között többféle töltelék található: alma, dió, mák, lekvár, mazsola és túró. Amikor ettem, arra gondoltam, hogy lényegében ötvözték a stíriai metéltet és a máglyarakást, pluszban megszórták egy kis mákkal. Egyébként tényleg finom volt, csak fura.

Tovább sétálva hamar a főtéren találtam magam, ami tipikus központi találkahely. A rózsaszín Szent Mária ferences templom már eléggé feltűnő messziről, de az előtte található Hármas híd is tetszetős. Erről azt kell tudni, hogy a középkorban ennek a helyén egy fahíd állt, melyet a megnövekedett igénybevétel miatt 1842-ben átépítettek kőhíddá. Azonban később ez sem volt elég, ezért 1931-ben nem kiszélesítették, hanem építettek mellé másik kettőt. Szerintem nagyon jó és egyedi kialakítás, nem hiába ez is Ljubljana egyik nevezetessége.

A nem messze található érdekes és egyben különleges látványosság volt a következő állomásom: a Mészáros híd. Ezt a köznyelvben Hentesek hídjának is nevezik, mivel egyik végében található a vásárcsarnok, de van olyan elbeszélés is, mely szerint azért ez lett a neve, mert régen a hentesek ezen árulták a portékájukat, a nap végén pedig a megmaradt, már fel nem használható húsokat a folyóba dobták. Elég bizarrul hangzik, de ma inkább azért is az, mert groteszk szobrok díszítik, amik véleményem szerint hihetetlenül egyediek és jól mutatnak. Egyébként van egy harmadik neve is: a Lakatos híd, mivel mindkét oldalon a korlátok roskadoznak azoktól. De itt feltűnt az is, hogy rengeteg cumit is elhelyeztek ott, ami nagyon cuki megoldás a leszokásra. A mi gyerekeink szimplán csak a nem létező cicánknak adták oda, amikor készen álltak arra: este kiraktuk az erkélyre, reggelre pedig a cica mama hazavitte a kiscicáinak. A gyerekek azóta is azt hiszik, hogy jót cselekedtek, büszkén mesélik, hogy örömet okoztak a kiscicáknak :)

Mentem tovább és a változatosság kedvéért megnéztem még egy átkelőt a folyó felett: a Sárkányos hidat. Ez azért különleges, mert mindkét végén 2-2 sárkány szobor található. Ljubljana jelképe egyébként ez az állat lett, miután egy legenda szerint egykoron egy közeli mocsárban élő sárkényt egy erre járó lovag legyőzött. Ma szinte mindenhol ez a jelkép lelhető fel, legyen az hűtőmágnes, plüssfigura, a város címere, bármi. 

Ebéd előtt elsétáltam még a város egy különleges helyszínére, a Metelkova Mestrohoz. Ez a terület Jugoszlávia egykori hadseregének egy laktanyája volt, ma azonban kulturális központ. Több elhagyott épületrészből állt, amit művészek elkezdtek kisajátítani, de az 1990-es években a hatóságok ezt büntették. Az illegálisan továbbra is működő vendéglátóhelyek és kreatív alkotók azonban nem adták fel a harcot  és mára már a városvezetés is elismerte, hogy ez a hely pozitív hatással van Ljubljana kultúrájára és turizmusára, sőt pénzügyi támogatást is adnak a fenntartására. Napjainkban galériák és romkocsmák működnek itt, valamint számos koncert és színházi előadás helyszíne. Nekem nagyon tetszett a nem mindennapi megjelenése és bár délelőtt jártam ott, amikor semmilyen program nem volt, így is át lehetett érezni az egyediségét. Rajtam kívül szerencsére csak pár ember lézengett ott, de mindannyian azért mentünk, mert nagyon jó fotótéma. Egyébként dicséretre méltó, hogy milyen jól rendben volt tartva, szemét itt sem volt sehol. 

A rengeteg fotó után elindultam vissza a belvárosba ebédet keresni. Útközben tettem egy pici kitérőt a Tivoli parkba, kicsi itt sétálgattam és vetettem egy pillantást a Tivoli kastélyra, ami ma művészeti központ. Teljesen más, mint a Metelkova, itt a természet dominál. Nagyon szép idő volt, sokan a parkban pihentek, bicikliztek és mókusokat etettek, akik elmondhatatlanul barátságosak voltak, szinte a tenyerükből ettek.

A belvárosba visszatérve hamar beültem egy étterembe és ettem egy tradicionális szlovén ételt: borjúsültet házi sajtos tekerccsel. Finom volt, de itt is sajnos az volt, mint előző nap a Vogelen, hogy elmondhatatlanul sokat kellett várni. Sietnem is kellett utána, mert a buszom nemsokára indult és még szerettem volna venni pár dolgot itthonra.

A busz Budapestre kora délután indult és minden probléma nélkül este már itthon voltam. A határon most sem volt semmi ellenőrzés, meg sem kellett állni.

Ezzel véget ért a szlovén kiruccanásom, ami szerintem nagyon jól sikerült. Sokan az ország kapcsán csak a Bledi-tavat említik, hogy azt mindenképp látni kell, de véleményem szerint az csak az egyik szépsége ennek a vidéknek. Örülök, hogy a Vogelre is fel tudtam menni a kabinos felvonóval, hihetetlen élmény volt, de ha legközelebb arra járnék, akkor szeretnék több időt eltölteni a Bohinji-tó körül. És még lehetne sorolni a látnivalókat, a hegyektől a tengerpartig. A lényeg, hogy szomszédos ország lévén nincs messze és még tömegközlekedéssel is jól megközelíthető. Az árak pedig abszolút megfizethetőek, így tényleg mindenkit arra bíztatok, hogy ne csak átutazzon az országon (ahogy eddig én is tettem), hanem fedezze fel annak természeti és építészeti remekeit.