Csoki, sör, waffel, pisilő kisfiú, Atomium és még sorolhatnám, ami hirtelen eszembe jut a belga fővárosról. Brüsszel nagyon sokszor felmerült bennem úti célként, de ez idáig váratott magára. Úgy alakult azonban, hogy voltak beváltható repülőjegy pontjaim (korábban foglalt szállás árainak 10% jóváírása), amiket ha nem használok fel, akkor elvesztek volna. Ez semmiképp nem lett volna jó, inkább kaptam az alkalmon és barátnőmet rábeszéltem egy hétvégi kikapcsolódásra. Nagyon nem kellett győzködni, ő 3 én pedig 2 kisgyerek mellől kaptam kimenőt. Ezúttal is köszi a férjeinknek! :)

Szerencsére napi járat van Budapestről, így könnyen tervezhető az utazás. Mi egy szombat reggeli géppel mentünk, másnap pedig az estivel jöttünk. A transzfert érdemes előre intézni (www.flibco.com), mivel a jegyárak egyre drágulnak az adott naphoz közeledve. A buszút 1 óra, délelőtt már a város utcáin lehet sétálgatni. 

A város gyalogosan is könnyen bejárható, nincsenek hatalmas távolságok. Ez alól egyedüli kivétel az Atomium, amihez tömegközlekedni kell. A buszról leszállva megcéloztuk a belvárost. Volt nálunk egy minimális térkép, de nem volt minden utca neve feltüntetve rajta, így kértünk inkább segítséget. Egy fiatal srác nagyon kedves volt, kicsit sétált is velünk, hogy egy nagy kereszteződésben megmutassa a megfelelő utat. Persze kicsit később feltűnt, hogy nem igazán közeledünk a centrumhoz, így innentől kezdve inkább a Google Mapsre hagyatkoztunk. De tényleg mosolygósan, teljesen hihetően irányított minket célba, csak sajnos valószínű ő sem tudta, hogy merre van az arra. Végül nem bántuk, legalább a külváros egy kis részét is megnéztük.

A kitérőnek köszönhetően belebotlottunk egy hatalmas piacba. A külső részen főleg ruhákat, cipőket, édességeket és mindenféle apróságot árultak, tipikus kínai piac jellege volt. A benti részen volt egy halpiac, ezt nem mondanám túl nagynak. Az épület többi része viszont nagyon kellemes volt. Itt főleg zöldségeket és gyümölcsöket kínáltak. Ezen kívül volt pár hely, ahol enni, kávézni lehetett. Ki is használtuk ezt, kicsit leültünk pihenni és tízóraizni. Rákerestem: Abattoir of Anderlecht a piac neve és péntektől vasárnapig van nyitva 7:00-14:00 óra között (https://www.abattoir.be).

Sétáltunk tovább és végre elértünk az első nevezetességhez, amit látni szerettünk volna. Brüsszel kapcsán mindenki hallott már a pisilő kisfiúról, azonban azt kevesen tudják, hogy van két társa: a pisilő kutya és kislány. A kutyus egy oszlopot céloz, de a másik kettő társától eltérően belőle nem folyik víz. Azért van ott egy kis sárga festék jelképesen. Nem mindennapi alkotás, de inkább a mondanivalója érdekes. Brüsszel lakossága elég sokszínű. Több, mint a fele nem is belga, hanem más nemzetiségű. A szobor is erre a keverékre utal, ezért is nevezik a helybéliek "rühes korcsnak".

Ezután már tényleg a központi részhez értünk, ahol nagyon szép épületek és hangulatos sétáló utcák voltak. Kicsit nézelődtünk és vásároltunk. Meg persze csodáltuk az ínycsiklandó édességeket a kirakatokban. Gombóc Artúr a mennyországban érezheti itt magát. A belga csoki nem véletlenül világhírű, hihetetlenül jól nézett ki minden. A kézzel készült édességek közül a trüffelek, bonbonok és pralinék a legelterjedtebbek. Természetesen mindegyik alapja a kiváló minőségű csokoládé, aminek a története  a majákig (i.sz. 600) nyúlik vissza. A belga csokoládé gyártás azonban csak az 1800-as évektől terjedt el, főleg 1885-től, amikor gyarmatosították Kongót és ezzel szert tettek a hatalmas kakaóbab ültetvényükre.

Az egyik mellékutcában volt a következő látnivaló: a pisilő kislány. Aranyos kis alkotás, guggolva végzi a dolgát, ráccsal elzárva. Kevésbé ismert, mint a kisfiú, de azért itt is volt sok turista. Megcsodáltuk ezt is, fotózkodtunk, aztán mentünk tovább.

Nem messze volt a főtér, így az volt a következő állomásunk. Az 1402-ben épült városháza tornya már messziről látszott, eltéveszteni sem lehetett. A hatalmas területen sokan voltak, mi is időztünk egy kicsit. Nekem nem is a torony, hanem inkább a 17. századi környező épületek tetszettek a legjobban. Kicsit giccses volt a sok aranyozott díszítésű homlokzat, de mégis jól mutatott az egész.

Innen már a pár perc sétára található ikonikus szoborhoz mentünk. Az odafelé vezető egyik utca kirakataiban nem győztük csodálni a csokikat, waffeleket és szuveníreket. Ez a legturistásabb hely a városban. De mi szeretjük az ilyeneket, boldogan sétálgattunk és nézelődtünk. Persze itt már minden a pisilő kisfiúról szólt, legyen az csoki, hűtőmágnes, képeslap, apró tárgyak, bármi. Azonban egy kirakatban láttunk csokiból formált, valósághű szerszámokat, csavarokat is. Nagyon ötletes és egyedi darabok voltak, talán ez tetszett nekem a legjobban, mert eszembe nem jutott volna ilyet készíteni.

Elértünk végre a várt szoborhoz, ami kb. fél méter magas. A helyet eltéveszteni sem lehet, a nap minden szakaszában rengetegen pózolnak ott és fotózzák. Természetesen mi is így tettünk, ki nem hagytuk volna. Nem is az alkotás az érdekes, hanem inkább az, amit köré felépítettek. Az máig rejtély, hogy került oda a szobor. A 14-15. században állt egy hasonló a helyén, amelyet 1619-ben lecserélek egy bronzból készültre. Sajnos sokszor megrongálták vandálok, volt, hogy újra kellett önteni. Hogy miért egy pisilő kisfiút ábrázol, arról több legenda terjeng. Van, amely szerint egy 14. századi ostrom alatt az ellenséges csapat fel akarta robbantani a várost, azonban egy brüsszeli kisfiú észrevette a robbanószerkezetet és lepisilte a gyújtózsinórt. Egy másik történet szerint pedig egy gróf fiát ábrázolja, aki egy felvonulás során nem tudta visszatartani a vizeletét. Az igazság bármi lehet, az azonban biztos, hogy ma a lázadó szellemű Brüsszelt jelképezi és annyira tiszteletben tartják, hogy az év nagy részében felöltöztetik. Jelenleg 900 ruhája van a Városi Múzeumban őrizve, ami szerintem irigylésre méltó. Lehet, hogy pénzkidobás, hisz mégis "csak" egy szobor, de ha azt nézzük, hogy mennyi turistát vonz a városba, akkor még nagyon sok szép új ruhát megérdemel. Ami viszont tényleg pazarlás, hogy a városvezetésnek sajnos csak idén tavasszal sikerült arra rájönniük, hogy napi 1000-2500 liter tiszta ivóvizet pisilt a kisfiú a csatornába újrahasznosítás nélkül. A problémát természetesen orvosolták, így már környezettudatos, vízvisszaforgató rendszerrel üzemel.

Mentünk tovább és kerestünk egy helyet, ahol ebédelni tudtunk. Korábban azt olvastam, hogy az egyik leghíresebb belga étel a sültkrumpli. Már amikor a férjemmel Amszterdamban jártunk, akkor is csodálkozva néztem, hogy mennyi gyorsétterem van, ahol ezt papírtölcsérben tálalva, elvitelre árulják egy kis szósszal és nem köretként valami mellé. Egyébként megoszlanak a vélemények, hogy belga vagy francia találmány, mindenki a magáénak tartja. Egy biztos, itt Brüsszelben is sok helyen lehetett kapni, és többször is hatalmas sorok alakultak ki egy-egy üzlet előtt. Megkóstoltuk mi is és valóban megérte, nem tocsogott az olajban, nagyon finom és laktató volt.  Bármikor ennék ilyet újra. Már csak azért is, mert a hagyományos ketchup, mustár, majonéz szószon kívül volt kb. 8-10 egyéb ízvilágú is. Mi az andalouset (mustáros mediterrán fűszeres és sült zöldséges pikáns szósz) kóstoltuk és isteni volt. 

A hajnali kelés, utazás és délelőtti városnézés miatt eléggé elfáradtunk, ezért ebéd után elfoglaltuk a szállásunkat és pihentünk egy kicsit. Tényleg csak egy keveset, mert terveztünk aznapra még egy kis evés-ivást a városban. Vissza is tértünk a pisilő kisfiú környékére és végre a waffelt is megkóstoltuk. Ez szintén egy olyan étel, amire Franciaország és Belgium is sajátjaként tekint. Mindegy is, a lényeg, hogy valaki fejéből kipattant ez a sült tésztás édesség. Lehetett kérni magában is, de mindenféle feltét közül is választhattunk. Jó volt, hogy voltak kitéve a kirakatokban minták is, így csak rámutattunk egy-egy extrán megpakolt darabra és már készítették is. El sem tudom mondani, hogy mennyire finom volt, simán megérte azt a 4-5 eurót.

Evés kipipálva, jöhetett a belga sör. A pisilő kisfiúval szemben volt egy kocsma, ahol 7,5 euróért 3x16 cl-es kóstolót kínáltak. A pultnál mi választhattuk kb. 10 féle, 6-10%-os közül, hogy milyenek legyenek. A csapos persze elhadarta ezeket, de kértük, hogy egy kicsit lassabban, mert nem értettük. Meg is kérdezte, hogy honnan jöttünk, mi mondtuk, hogy "from Hungary", mire ő csak annyit felelt nevetve, hogy "köszönöm". Tuti sok magyar betér oda, tényleg jó kis hangulata volt a helynek. A sörökről meg annyit, hogy a belgák ebben is nagyon jók. 

Viszonylag korán lefeküdtünk és átaludtuk az éjszakát. Fura is volt reggel az ébresztőre kelni és nem valamelyik gyerekre. Jó lett volna még egy kicsit lustálkodni, de inkább reggeliztünk és elindultunk az aznapra tervezett látnivalókhoz.

A délelőttöt az Atomiumra szántuk. Az 1958-as világkiállításra készült szerkezet egy 9 atomból álló vas kristályrács 165 milliárdszoros nagyítását mutatja. 102 méter magas, így már messziről látszik. Az aljánál állva tényleg egy kis porszemnek érezhetjük magunkat. Nagyon ötletesnek tartom az egészet, nem csoda, hogy ez is nagyon sok turistát vonz. 

Jegyet előre nem vettünk, mert az időjárásra bíztuk, hogy melyik nap megyünk oda. Persze így sorba kellett állni, de kibírtuk. A várakozás inkább a belépés után volt hosszadalmas, mert a legfelső gömbbe csak egyetlen lifttel lehet felmenni.  Ahogy kígyózott a sor, addig is meg lehetett nézni a kiállított képregényeket. Azt tudtam, hogy a városban van Képregény Múzeum, de nem különösebben hozott lázba. Itt viszont szembesültünk pár karakterrel, akik ismerősök voltak. Például Tintin egy belga sorozat főhőse, aki riporterként dolgozik és Milu nevű kutyájával él (képek forrása: https://visit.brussels/en/article/tintin-in-brussels). Nekem ez a mese kimaradt az életemből, csak rémlett valami, hogy láttam már valahol párszor. A másik mesét, a Hupikék törpikéket viszont szerintem senkinek sem kell bemutatni. Mondjuk az új információ volt számomra, hogy amerikai-belga rajzfilm. Most már ezt is tudom. Még jó, hogy ennyire az orrunk elé tolták őket, így akarva-akaratlanul is felkeltették annyira az érdeklődésünket, hogy utána olvassunk.

Amikor végre sorra kerültünk, felmentünk lifttel a legfelső gömbbe. Onnan nagyon szép kilátás tárult elénk, megérte a várakozást. Lehetett látni a lentebb lévő szinteket, a környező várost, parkokat és a nem messze található Mini-Europe szabadtéri makettparkot is. Mi idő hiányában azt kihagytuk, de tényleg jó program lehet megnézni az Európai Unió híres épületeinek kicsinyített másait. Most inkább csak innen csodáltuk a panorámát.

Ezután a középső szintig lifttel lehetett visszamenni, majd lépcsők és mozgólépcsők segítségével közlekedhettünk 5 gömb között. Ezekben különböző kiállítások voltak berendezve, főként az 1958-as világkiállítást elevenítették fel. Őszintén szólva a többi alkotást nem tudtam hova tenni, nekem úgy tűnt, hogy muszáj kitölteniük a teret, ezért tettek oda pár dolgot. Csak ezekért nem éri meg bemenni, inkább az épület az, melyben különleges közlekedni.

Az Atomium után visszatértünk a belvárosba és vetettünk egy pillantást a Királyi Palotára. Az uralkodó és családja nem itt, hanem egy külvárosi palotában él, ez a hivatalos események helyszíne. Nyaranta ingyenesen nyitva áll a látogatók előtt, biztos nagyon szép belülről is. Az út túloldalán van szemben vele egy hatalmas park, itt is órákat el lehet tölteni, ez nekünk most nem fért bele. 

Visszamentünk inkább a központi részhez és a maradék pár óránkat ott töltöttük el. Ebédre ismételten sültkrumplit ettünk, ez volt a legegyszerűbb és tényleg nagyon bejött nekünk. Ezután már csak szuveníreket, ajándékokat vásároltunk, kicsit sétálgattunk, ittunk egy finom forró csokit, majd búcsút intettünk Brüsszelnek és elbuszoztunk a reptérre. Úgy gondoltuk, hogy majd még ott is veszünk pár dolgot, de meglepett, hogy Charleroi milyen kicsi, alig volt pár üzlet. Mivel csak kézi poggyásszal mentünk, ezért a férjeinknek szánt sört csak a duty freeben tudtunk megvenni, ahol a várossal ellentétben elég szerény volt a felhozatal. Ez kicsit csalódós volt, de azért nem jöttünk haza üres kézzel.

Milánóhoz hasonlóan Brüsszelt is sokan választják egynapos utazásként, a reggeli és esti gépek ezt lehetővé teszik. Én azonosulni tudok a pro és kontra érvekkel is. Akinek csak ennyi fér bele, az nyugodtan induljon el, pár óra alatt sok mindent lehet látni és a hangulatot abszolút át lehet érezni. De aki mélységében szeretné megismerni ezt a fantasztikus várost, az bizony több napra menjen és a környéken is kiránduljon. Eleinte felmerült bennünk, hogy az egyik napot Brugge-re szánjuk, de erről hamar letettünk. Úgy voltunk vele, hogy nem akarunk rohanni és elég látnivaló lesz itt is. Ez tényleg így van, például az Európai Unió épületei teljes mértékben kimaradtak, de őszintén szólva nem ezek szerepeltek számunkra az elsődleges látnivalók között.

Sajnos a két nap hamar véget ért, de ennyi szabadidőt is tudtunk értékelni. Az "anya üzemmód off" kikapcsolódásunk teljes mértékben elérte a célját. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, korán keltünk, sokat sétáltunk, de mégis nagyon-nagyon feltöltött minket. Remélem, hogy lesz még ilyen csajos utazásra alkalmunk és újabb kalandokat élhetünk át együtt.