2009. szeptemberében elutaztunk egy hétvégére Prágába. A cseh fővárosba nagyon könnyen el lehet jutni, Budapesttől mért távolsága 525 km. Mi busszal mentünk, ami kevesebb, mint 8 óra alatt odaért (kettő hosszabb pihenőt tartva). A városban nagyon sok látnivaló van, amiket a jó közlekedésnek köszönhetően nagyon könnyen meg lehet közelíteni. Mi főleg metróval közlekedtünk, a 24 órás jegy mai áron 110 cseh koronába kerül (kb. 1275 Ft).

Prága mindegyik évszakban tökéletes kirándulóhely, a város a sörözésen kívül rengeteg programot és látnivalót kínál. Mi először az új városrészben található Vencel teret néztük meg, mely számos jelentős történelmi esemény helyszíne volt. Fő látványosságai a Cseh Nemzeti Múzeum és Szent Vencel lovasszobra, aki 921-935. szeptember 28. között uralkodott. Az öccse szövetségesei által elkövetett kivégzését követően szentté nyilvánították és 2000. szeptember 28-a óta ez a nap a cseh államalapítás ünnepe.

Másnap délelőtt ismét megnéztük a Vencel teret, majd elindultunk felfedezni a várost, mivel előző délután csak a belvárosban sétálgattunk egy kicsit. Az óvárosi térre mentünk, mely a városban a turisták egyik kedvenc helye, számos étterem és 12. századi épület található itt, de a legfőbb látványosság a mai napig működő csillagászati óra. Az óra a Nap és a Hold állásán kívül az aktuális csillagjegyet is mutatja, valamint napközben minden órában mozgó apostolok és különböző jelképes figurák (Halál, Török, Fukar és a Hiú) jelennek meg, majd végül egy arany kakas kukorékol. Egy legenda szerint az alkotóját izzó vassal megvakították, hogy ne tudjon máshol ilyen szerkezetet készíteni, ám Ő bosszút állt, kezét az órába tette, mely után 100 évig senki nem tudta megjavítani azt.

A fő látnivalók közül a Moldva partján található Táncoló ház sem maradhatott ki, ami egy modern irodaház, alakja pedig egy táncoló párt ábrázol. Tovább haladva a folyóparton nem messze található a Rudolfinum, ami a két világháború között parlamentként funkcionált, ma már azonban kiállításoknak és koncerteknek ad helyet. Azért is érdemes ide elsétálni, mert nem messze található a Károly híd és pár méterre van egy hangulatos kiülős hely, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a folyó túloldalán lévő, város fölé magasodó várnegyedre.

A parton sétálgatva a következő kihagyhatatlan állomásunk a Károly híd volt, ami az Óvárost és a Kisoldalt köti össze és szerintem Prága legkülönlegesebb helye. Helyén korábban fából, majd kőből készült híd állt, melyet jeges ár pusztított el. A jelenlegi szerkezetet 1357-1402 között építették, alapkövét IV. Károly német-római császár helyezte el 1357.9.7-én 5 óra 31 perckor, mivel az asztrológusok a 135797531 számsort jelölték meg az építés kezdésének célszerű időpontjaként. A kivitelezés közben a hídról vetették a folyóba Nepomuki János helynököt, aki IV. Vencel király kérését megtagadva nem adta ki felesége, Zsófia gyónási titkait. Később a folyók, hidak, halászok védőszentjévé avatták, de emlegetik a gyónási titkok mártírjaként is. A hídon a szobrát babonából sokan megsimogatják, hisznek abban, hogy a szelleme szerencsét hoz azoknak, akik megérintik. Egyébként 29 másik szobor található itt és a híd két végén 3 torony áll: a Kisoldalon 2, az Óvárosi oldalon pedig 1 db. Mi a hétvége alatt többször is sétáltunk a hídon és a környékén, mivel a pazar kilátáson túl a hangulatot számos utcai zenész, karikaturista és szuvenír árus teszi még felejthetetlenebbé, valamint a sok oldtimer autó, melyekkel városnézésre is lehet menni.

Következő utunk a 327 m magas Petrin hegyhez vezetett, amelyen a 60 m magas kilátó található, ahová 120 CZK a belépő (kb. 1385 Ft). A kilátót sokan az Eiffel-toronyhoz hasonlítják, mivel annak mintájára épült. A Petrin azonban kisebb, de egy dombon található, így be lehet látni egész Prágát, amit nem véletlenül neveznek a száztornyú városnak. A hegyen található még a Tükörlabirintus és a Csillagvizsgáló is, de csak egy sétára is érdemes ide eljönni. Mi felfelé gyalog mentünk, de lefelé mi is a fogaskerekűt választottuk, amire a tömegközlekedési jegyek is érvényesek.

Másnap délelőtt a várnegyedbe mentünk, melynek hatalmas területén számos torony és palota található, mint például az Érseki palota, ahová évente csak egyszer, nagycsütörtökön engedik be a turistákat. A városrész legkiemelkedőbb épülete a Szent Vitus székesegyház, mely cseh királyok, királynők koronázási helyszíne volt és ma már királyok, fejedelmek nyughelyeként is szolgál. Helyén korábban több templom állt, a jelenlegi székesegyházat IV. Károly kezdte el építtetni 1344-ben, azonban időközben háborúban és tűzvészben jelentősen megsérült, végül 1929-ben Szent Vencel halálának 1000. évfordulóján fejezték be az építését. A névadó Szent Vitus sok mindennek a védőszentje, többek között a cseheké, a sörfőzőké, de a táncosoké is. A várnegyed másik kiemelkedő látnivalója az Arany utcácska, ahol apró házak találhatóak, nevét pedig az itt élő alkimistákról kapta, később pedig Franz Kafka író is élt itt.

És végül amiért a kötelező látnivalókon kívül érdemes ide elutazni az a rengetek pub, kocsma. A csehek nagyon büszkék a sörükre, amit sokan a világ legjobbjának tartanak. Több évszázados hagyománya van a sörfőzésnek, egy 12. századi oklevél szerint a kolostorokban böjt idején rengeteget főztek, nem hiába nevezik folyékony kenyérnek is. A másik szembetűnő a városban, hogy mindenhol lehet kapni valamilyen Kisvakondos tárgyat, szuvenírt (csehül: Krtek), hisz a helyiek éppúgy büszkék a csehszlovák mesefigurára, mint a sörre.

Véleményem szerint Prágába mindenképp érdemes elutazni pár napra, sétálni egyet a Moldva partján, a Károly hídon és a macskaköves utcákon, megnézni az építészeti remekeket és betérni egy hangulatos kocsmába inni egy igazi cseh sört, így én a várost mindenkinek bátran ajánlom.