2014. februárjában kivételesen nem én, hanem a barátom vállalta, hogy megszervez egy utazást, így az utazás idején kívül semmiről sem tudtam. Izgatottan vártam az indulás reggelét, amikor is csak annyival több információt tudtam meg, hogy repülővel megyünk valamerre városnézős hosszú hétvégére, így korlátozott a csomagok száma. Ferihegyen az induló járatok kijelzője előtt állva már nagyon izgatott és kíváncsi voltam, több várost is nézegettem, hogy vajon hová is mehetünk, mivel elég sok helyre szeretnénk eljutni. Ekkor megtudtam, hogy a pár nappal azelőtt említett egyik bakancslistás vágyam fog teljesülni, mivel este már Rómában fogunk pizzázni. Mondani sem kell, hogy mennyire örültem, alig vártam, hogy felszálljunk a gépre.
Az út hamar eltelt, 1 óra 40 perc alatt odaértünk a Ciampino repülőtérre, ami meglepően kicsi volt. Elindultunk a szállodába, a repülőtérről az Atral busszal (1,2 EUR/fő) mentünk az Anagnina állomásra, onnan pedig metróztunk (1,5 EUR/fő, 100 percig érvényes és átszállásra is jogosít), majd gyalogoltunk. Már ekkor megállapítottuk, hogy a város hatalmas, nagyon elfáradtunk, mire elértünk a szállásunkig. A 4* szálloda nagyon kulturált volt, a recepciónál természetesen volt térkép is a látnivalókkal. Egy kis pihenés után, mivel vacsoraidő volt elindultunk, hogy végre együnk egy igazi olasz pizzát, ami mindenhol kapható, legyen az étterem vagy talponálló. Mi a Flaminio állomásnál (busz, metró, villamos) mentünk be egy hangulatos, kockás terítős étterembe, ami nagyon jó választás volt.
A tömegközlekedés nagyon jó Rómában, mindenhová el lehet könnyedén jutni. Mi kinéztük magunknak a 24 órás jegyet (6 EUR/fő), az automatánál kiválasztottuk az angol nyelvű felületet, ami az első oldalig működött is, utána minden ismét olaszra váltott. Nem gond, megvettük így is jegyet, azonban meglepődtünk, hogy nem 24 órán át érvényes, hanem az érvényesítés napján 23:59-ig. Aznap már nem nagyon használtuk ezt ki, de a többi napon még így is megérte.
Mivel már este volt és fáradtak is voltunk, így aznap csak a Trevi-kúthoz mentünk és a körülötte lévő hangulatos, macskaköves utcákon sétálgattunk. A kút egy viszonylag kicsi téren helyezkedik el, így még monumentálisabbnak tűnik az egyébként hatalmas, 26 m magas és 20 m széles kút. Itt elég sok ember volt, mozdulni sem lehetett, de azért mi is dobtunk bele pénzt és gyönyörködtünk a lenyűgöző szoborcsoportban. Egyébként a turisták naponta akár 3000 eurót is beledobnak, amit esténként kiszednek és a rászorulók segítésére fordítanak. Mivel ez a hely nagyon tetszett nekünk, így ide minden nap visszajöttünk.
Másnap a reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Útközben feltűnő volt, hogy szinte mindenki Smarttal vagy motorral közlekedik, ami nem is csoda, hisz így könnyebben haladnak és parkolnak (még a zebrákon is). Megjegyzem, hogy többször láttuk azt is, hogy a két sávos utat háromnak használják, de az sem csoda, hogy még a buszok oldala is sérült, elég vehemensen vezetnek. Először a Piazza del Popolo teret néztük meg a hatalmas obeliszkkel, mely tér évszázadokon keresztül kivégzések helyszíne volt. Továbbmenve elértünk az Olimpiai Stadionhoz, amit igaz csak kívülről néztünk meg, de őszintén szólva nekünk inkább a mellette lévő kisebb futópálya tetszett, ami körül rengeteg szobor található.
Ezután a városban elértünk az aznapra tervezett egyik helyszínhez, a Colosseumhoz. Sajnos nem meglepő módon a bejutáshoz sorba kellett állnunk kb. fél órát, de megérte kivárni. Bent eltöltöttünk kb. 2 órát úgy, hogy szinte fel sem tűnt, nem győztünk csodálkozni. A jegyeket 12 EUR/fő áron vettük, amik 2 napig érvényesek és be lehet menni velük a pár perc sétára található Forum Romanum területére is.
A Forum Romanumhoz érve megállapítottuk, hogy itt is megvehettük volna a jegyeket, így elkerülhettük volna a sorban állást, mivel csak pár ember állt a pénztárnál. Elkezdtünk sétálgatni a piac, a templomok és a diadalívek maradványait nézegetve, de ami nekünk még itt nagyon tetszett az a sok narancsfa volt, amiken így februárban is nagyon sok gyümölcs volt. Szerettünk volna mi is szedni egyet, de a többi turista már megelőzött minket, amelyeket el lehetett érni, azokat már leszedték. Egyébként az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, a kabátunkat legtöbbször csak a kezünkben cipeltük.
A Forum Romanum és a Palatinus domb után elmetróztunk a Szent Pál-bazilikához, ahol Pál apostol nyugszik. Ezután már kissé fáradtan, de elmentünk a Circus Maxumus ókori arénához, majd utána a híres Spanyol lépcsőn a napsütésben üldögélve ettünk egy hihetetlenül finom és nagy fagyit. A lépcső egyébként Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője, ami szintén nagyon sok turistát vonz. Este még egy picit üldögéltünk a Trevi-kútnál, ahol nevetve megjegyeztük, hogy lejártuk a lábunkat, mivel Róma tényleg 7 dombra épült.
Másnap reggel ismét elmentünk a Trevi-kúthoz azt remélve, hogy nem lesz sok ember, de sajnos többen is ebben reménykedtek, reggel 8 körül már kb. 40-50 ember volt ott. Ezután a délelőttöt a Vatikánra szántuk, rövid sorban állás utána a beléptető kapukon át kellett menni, hisz mégiscsak egy önálló államba és nem utolsó sorban a római katolikus egyház első számú helyére, a Szent Péter-bazilikába szerettünk volna bemenni. Már maga a tér is hatalmas, nagyon sok hívő elférhet itt, de a bazilika homlokzata és belső terei is lenyűgöző látványt nyújtanak. Ami nekünk a legjobban tetszett, hogy fel lehetett menni a kupola kilátójába, ahonnan hihetetlenül szép kilátás volt a vatikáni kertre és a városra is. Ide már a feljutás is izgalmas volt, egy darabig lehetett lifttel is menni (7 EUR/fő, lift nélkül 5 EUR/fő), de utána mindenkinek lépcsőznie kellett, a végén már a kupola íve olyan szűk volt, hogy csak egymás mögött lehetett közlekedni. Amit még itt meg kell említeni az a svájci gárda, a pápa testőrsége, akik nagyon szép díszes egyenruhában voltak.
A Szent Péter-bazilika kupolájából is jól látható Angyalvár volt a következő állomásunk, ami mauzóleumnak épült, sokáig várként, erődítményként funkcionált, azonban ma már múzeum működik benne és állítólag a Vatikánnal egy alagút köti össze. Az épület mellett található a romantikus Ponte Sant'Angelo híd, ahol szintén érdemes sétálni egyet. Este még megnéztük a Piazza de Venezia teret a II. Vittorio Emanuele emlékművel, majd a Piazza Navona teret a 3 szökőkúttal, ahol korábban piac volt és versenyeket is rendeztek. A városban található rengeteg látnivaló közül a Pantheon sem maradhatott ki, ami több híres ember nyughelyéül szolgál (pl.: Raffaello). A templom leglátványosabb része szerintem a 43,3 m átmérőjű kupola a 8,3 m átmérőjű oculussal (kör alakú nyílás).
Mivel ez volt az utolsó esténk, így szerettük volna még látnia a kivilágított Colosseumot, ezért elmentünk oda. Végre pár emberen kívül nem mászkált ott senki, így nyugodtan, kettesben tudtunk ott lenni egy kicsit. Miután kipihentünk magunkat és elbúcsúztunk a Colosseumtól már indultunk volna, mikor is a barátom egyszer csak letérdelt és feltette a kérdést, amire minden lány vágyik, így a romantikus Valentin hétvégénket megkoronázta a lánykérés. Ezután elmentünk még egy kicsit a Szent Péter-bazilikához és a Trevi-kúthoz is, ahol láttunk egy lánykérést a tömegbe. Szegény fiú alig tudott letérdelni, mert annyian voltak, de mindenki megtapsolta őket. Utólag elmondta a barátom, hogy Ő a hétvégén rengeteg lánykérést látott a városban, de nekem ezek valahogy elkerülték a figyelmem, pedig Rómában abszolút lehet erre számítani, főleg Valentin nap környékén.
Visszagondolva nem is lehetett volna tökéletesebb ez a hétvége, finomakat ettünk és nagyon sok szép történelmi helyen jártunk. Szerintem Rómát egyszer mindenkinek látnia kell. A 4 napos út hamar eltelt, de bőven elegendő volt arra, hogy mindent megnézzünk akár többször is, ami minket érdekelt. Megfogadtuk, hogy egyszer még biztosan visszatérünk.
