2010. nyarán Görögországba utaztunk. Akkor 22-23 évesek voltunk, így nyaralásunk kiválasztásánál fontos volt számunkra, hogy görög tengerpart legyen és lehetőleg olcsón. Nem is lehetett volna jobb választásunk az Olympos Riviéránál, mivel gyönyörű hely, hangulatos és megfizethető. A szállások között válogatva mindenki a saját pénztárcájának megfelelőt ki tudja választani, van lehetőség medencés, több csillagos, vagy akár egyszerű apartman foglalására is. Számomra a majdnem egy napos buszozás is kaland, megvan annak is a varázsa, szép helyeket látunk (bár az utak minősége hagy kivetni valót maga után), jó társaság jöhet össze és vicces filmeket vetítenek útközben. Természetesen autóval és repülővel is megközelíthetőek a nyaralóhelyek, a legközelebbi fapados repülőtér Thesszalonikiben található.

Nei Pori (ahol a mi szállásunk volt) az Olympos lábánál található üdülőfalu, mely a turistákra specializálódott és folyamatosan fejlődik. A települést nem mondanám nagynak, merőleges utcákból álló szerkezete van, így nagyon eltévedni sem lehet. A csodálatos homokos partja lassan mélyül, a vize tiszta, nagyon sok kagyló van, gyerekes családoknak is megfelelő választás lehet, főleg azért is, mert a parton egy mini vidámpark is van. A fő utca a parttal párhuzamos, ott található a rengeteg taverna és szuvenír bolt. Mint minden görög nyaralóhelynek, így ennek is az egyik központja a templom, ahol péntekenként piac van, ott lehet kapni ruhától elkezdve, halakon át, gyümölcsöket és zöldségeket is. Az ételekre főként a gyros, a pizza és a tenger gyümölcsei, az italokra az ouzo és a metaxa jellemzőek, de természetesen más finom ételeket, italokat is árulnak. Ami számunkra nagyon szimpatikus volt, hogy a vacsorához ingyen kancsó vizet is felszolgáltak és minden alkalommal ajándék desszertet adtak (jégkrémet vagy gyümölcsöt). A bárok, éttermek előtt állnak a vendégcsalogatók, akik angolul és magyarul is beszélnek, így amikor meghallják a magyar szavakat, akkor kedvesen szóba elegyednek az emberrel és természetesen ajánlják az ételeiket, italaikat, de nem túl tolakodóan.

Nei Poritól kb. 3-4 km-re található Platamon, mely kisvonattal 1-2 euróért megközelíthető. Mi egyik nap gyalog mentünk át, elindultunk a parton, majd fel a hegyen egészen a várig. A part itt már néhol köves, de szintén lassan mélyülő. Gyalogosan idősebbeknek és kisgyerekeseknek nem ajánlom, de mindenki másnak igen, aki szeret egy kicsit túrázni. Útközben még teknősökkel is találkoztunk a fák között és persze végig gyönyörű kilátás nyílt a tengerre. A várba 2 euró volt a belépő, ahol sok látnivaló nincs, de a kilátás annál szebb.

A nyaralás során különböző fakultatív kirándulások között válogathat az ember. Lehetőség van elmenni a Meteorákhoz, Athénba (azért ez kicsit messze van), hajókázni vagy akár görög esten is részt lehet venni. Fakultatívnak mi hajókázást választottunk Skiathos szigetére. Egyik reggel buszra szálltunk, mentünk kb. 1-2 órát egy kikötőbe, ahonnan elindultunk egy kétszintes hajóval az Égei-tengeren. Az út kb. 2-3 órás volt és nagyon szép szigeteket láttunk közben. Más hajók is mentek természetesen, ezért is osztogattak a hajón vízzel töltött lufikat, hogy amikor megközelítjük a másikat, akkor „csatázni” tudjunk. A hajón volt büfé mindenféle finomsággal, lehetett közös képet készíteni a kapitánnyal, de akár görög táncot is járhattunk. Közeledve Skiathoshoz már lehetett látni a gyönyörű fehér házakat a domboldalon. A szigetnek van repülőtere is, így könnyen meg lehet messziről is közelíteni. A főváros Skiathos, ami keskeny, macskaköves utcákból áll, mindenki gyalog, motorral vagy biciklivel közlekedik. Itt volt pár óra szabad foglalkozás.

A szabadidő után elindultunk a hajóval körbe a sziget körül. A víz mindenhol meseszép kékes-zöld színekben tündökölt és rengeteg csillogó, fehér homokos parti szakaszt láttunk, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Koukounariesen kikötöttünk, itt volt pár óra fürdési lehetőség. Erre a strandra az a jellemző, hogy a homokos parton fenyőfák találhatóak, így fenyőillatot lehet érezni a csillogó vízben lubickolva. A fenyőfáknak viszont a rossz tulajdonságát is megtapasztaltuk, mikor mezítláb a homokban sétálva a fák alatt tűlevelekbe léptünk, de összességében mégis ez volt a legszebb tengerpart, amit valaha láttam. Pár óra strandolás után visszamentünk a hajóhoz, ismét kb. 2-3 órát hajókáztunk a gyönyörű tengeren a naplementében gyönyörködve, aztán visszabuszoztunk Nei Poriba.

A skandináv országok régóta a bakancslistáinkon vannak, így amikor egy 3 éjszakás, repülős csomagot találtunk 2 éjszaka áráért, gondolkodás nélkül lecsaptunk rá.

2015. első adventi hétvégéjén repültünk el Malmöbe. Az út 1 óra 50 perc volt Malmö Sturup repülőtérre (MMX), ami nem túl nagy, de annál sárgább. Az épületet elhagyva egyből rátaláltunk a buszunkra, az előre megvett jegyeket a buszvezetőnél található QR-kód leolvasónál érvényesítettük és 40-50 perc (kb. 35 km) múlva már Malmö központjában voltunk a vonat és buszpályaudvaron.  

A város Svédország harmadik legnépesebb városa, sokan Debrecenhez hasonlítják. Nagysága miatt kisebb-nagyobb sétákkal szinte minden látnivaló könnyen megközelíthető, így mi végig gyalog közlekedtünk. A szállásunk a Västra Hamnen ("Nyugati kikötő") részen volt, ahol sok modern irodaház, társasház és persze a Turning Torso található. 

A Turning Torso Svédország első, Európa második legmagasabb lakóépülete. Az 54 szintes csavart torony 2005-ben készült el és a városban sok helyről látható, így nagyon jó tájékozódási pont. Magában az épületben irodák és apartmanok vannak, a turisták számára nem áll nyitva, azonban kívülről is elképesztő látványt nyújt. Elég az aljánál állva felnézni és hallgatni a mindig süvöltő szelet.

A szállásunk elfoglalása után délután elindultunk felfedezni a várost. A kötelező nevezetességek közül a Lilla torgot ("Kis tér") vettük célba, amely a város központi helye, tele van számos étteremmel, kiülős hellyel (bár így télen csak pár helyen lehetett kint is leülni). A környéken hangulatos, macskaköves utcák vannak. A Stortorgeten ("Nagy tér") megnéztük a Városházát, majd a kb. 1 km hosszú sétálóutcán nézelődve elmentünk a Triangelnig ("Háromszög"), ahol egy bevásárló központ is található. Este gondolkodtunk, hogy hova üljünk be enni, végül a vasútállomás épületét választottuk, amit egy magyarországihoz sem tudnék hasonlítani. Már amikor délután átmentünk rajta, akkor megállapítottuk, hogy olyan, mint egy kisebb bevásárló központ pár étteremmel és üzlettel, fent finom illatok terjengtek, a felszín alatt pedig a vágányok találhatóak.

Másnap a szállásunkon a svédasztalos reggeli bőséges volt és nem hiányzott a választékból a svéd húsgolyó vagy a kaviár sem. A szállodában a recepciónál volt Malmö és Koppenhága térkép is, a recepciós pedig nemcsak a svéd, de a dán várost is ajánlotta, ami számunkra nagyon szimpatikus volt. Malmö egyébként 1658-ig Dániához tartozott, de a két város a mai napig nem szakadt el egymástól annak ellenére, hogy különböző országokhoz tartoznak. A turisták többsége, akik az egyik várost veszik célpontba, szinte biztos, hogy a másikat is bejárják. Reggeli után ezért mi is elsétáltunk a vasútállomásra, majd a szintén előre megvásárolt jegyeinkkel elvonatoztunk Koppenhágába. Az út kb. 35-40 perc volt keresztül az Öresund hídon (és alagúton), amit 2000. július 1-én adtak át. A hídról fényképet csak távolról sikerült készíteni, azonban az interneten hihetetlenül szép képek vannak róla (a jobb oldali kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/01/%C3%98resund_Bridge_ from_the_air_in_September_2015.jpg).

 Koppenhágában sajnos délelőtt esett az eső, de ez sem szegte kedvünket, elindultunk felfedezni a várost. A vasútállomástól nem messze található a Tivoli vidámpark, amit mi az egynapos kirándulás (és a november végi időjárás) miatt csak kívülről csodáltunk meg, de azt onnan is lehetett látni, hogy mesebeli hely lehet. Amit mindenképp látni szerettünk volna az a Nyhavn ("Új kikötő"), ahová a kb. 1,5 km hosszú, tipikus üzletekkel, szuvenír boltokkal teli sétálóutcán jutottunk el. A Nyhavn valóban a város egyik leglátogatottabb része, a csatorna a hajókkal és a színes épületekkel a környéket nagyon hangulatossá teszi.

A kikötő utána az Amelienborg palotát és a Koppenhága jelképévé vált Kis hableány szobrot néztük meg. A királyi család téli rezidenciájánál az őrségváltás minden délben megtekinthető. A Kis hableány szobor sajnos egy kicsit csalódás volt a sok turista miatt, akik szinte rámásztak, így ahhoz, hogy egy jó fényképet lehessen készíteni róla várni kellett, de mindenképp megérte elsétálni odáig a part mellett. 

A térképünkön láttuk, hogy kb. 1 km-re van egy világító torony, amiket mi nagyon szeretünk, így elhatároztuk, hogy megnézzük azt is. Útközben találtunk egy Nagy hableány szobrot is, ahol senki sem volt, majd végül a világító torony is mosolyt csalt az arcunkra, hisz meglepődtünk, milyen kicsi volt.

Délután a városban mászkálva visszatértünk a sétálóutcához és a Nyhavnhoz, megnéztünk egy-két karácsonyi vásárt, aztán visszamentünk a vasútállomásra. Amíg vártuk a vonatot megállapítottuk, hogy Malmövel ellentétben itt már sokkal többféle ember van, a város Budapesthez hasonlóan pörgős és sajnos szemetes. Ami viszont mindkét városban nagyon feltűnő volt, hogy minden ember, még az idősebbek is nagyon jól beszélnek angolul, ami nem csoda, hisz a svéd tévécsatornákon kívül minden mást angolul néznek. Hazafelé a vonaton volt határellenőrzés is, nagyon odafigyeltek arra, hogy mindenkinél legyen érvényes igazolvány.

Másnap az egész napot Malmöben töltöttük. Most már nagyobb sétára mentünk, mint az első délután, de napközben azért visszamentünk a szállodába is egy kicsit pihenni. Délelőtt elsétáltunk a foci stadionokig, megnéztük az Operaházat, mászkáltunk a belvárosban és a Malmöhust (malmöi vár) sem hagytuk ki. Ebédelni szintén a vasútállomásra mentünk, ahol nekem is (aki nem szereti a halat) nagyon ízlett a füstölt lazac. A svédeket elnézve nagyon egészségesen élnek, sok halat esznek, rengetegen futnak és bicikliznek a városban a hideg ellenére. Különösen tetszett nekünk a város kerékpáros infrastruktúrája és ötletesnek találtuk az emeletes kerékpártárolót is.

Délután és este a Lilla torg környékén sétálgattunk a karácsonyi vásárban, majd másnap délelőtt még egy kört tettünk a parton és a Turning Torso környékén.

Ami szinte biztos, hogy a svéd árak a magyarországi árak háromszorosai, mégis a 4 nap alatt azt tapasztaltuk, hogy sokkal boldogabbak az emberek, ugyanolyan munka mellett jobb élet színvonalon élnek. Megfogadtuk, hogy ha Koppenhágába nem is, de Malmöbe még biztosan visszatérünk.

Utazni, világot látni jó.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy manapság már akár olcsóbban el lehet utazni külföldre, mint idehaza eltölteni pár napot. Személy szerint nagy vágyam az, hogy eljussak a lehető legtöbb helyre a világban, megtapasztaljam mások kultúráját, megkóstoljam más nemzetek ételeit. Szeretném látni azt, hogy más emberek hol és hogyan élnek. 

Az utazások tervezésénél szívesen olvasom a többi utazó írásait, hiszen sok hasznos tanács, tapasztalat van bennük akár a látnivalókkal, akár a foglalásokkal kapcsolatban. Véleményem szerint nemcsak azért hasznos egy utazási blog írása, hogy nosztalgiázásra használjuk, hanem más utazóknak adhatunk tippeket az általunk már átélt élményekkel kapcsolatban. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy utazzon el valamerre, mert biztos, hogy sok élménnyel tér majd haza, ami minden pénzt megér.