Prágában már jártam 2009 szeptemberében a férjemmel, akkor busszal mentünk két éjszakára (itt írtam az utazásunkról és a látnivalókról részletesen: http://valamerre.blog.hu/2016/08/07/praga_731). Már akkor elvarázsolt a város hangulata, ezért mindig is visszavágytam. Idén nem terveztem már utazást, azonban jól esett egy rövid feltöltődés. Ezúttal november közepén anyukámmal repültem el egy éjszakára és nagyon jó döntés volt visszatérni és újra a macskaköves utcákon sétálgatni. Szerencsére most már repülővel 55 perc alatt elérhető a város, délután 17:30-kor száll le a gép, másnap pedig 17:55-kor indul vissza. 

A tömegközlekedésre abszolút megéri megvenni a 24 órás jegyet (110 CZK, kb. 1350 HUF), mivel a belváros és a repülőtér között buszozni és metrózni kell kb. fél órát, egyenként a jegy pedig 32 CZK lenne. A repülőtérről mi a 119-es busszal mentünk az "A" metróig, azzal pedig az óvárosig.

A metróból leszállva elsétáltunk a Moldvához megnézni az esti fényekkel kivilágított túloldalt, utána pedig az óvárosi térre mentünk, ahol megnéztük Prága két jelképét: a Tyn templomot és a csillagászati órát. Kicsit járkáltunk a környező utcákban, természetesen benéztünk pár szuvenír boltba is, amik tele voltak Kisvakondos ajándéktárgyakkal. Mivel vacsoraidő volt, ezért kerestünk egy hangulatos éttermet, a Mincovna Restaurantban nagyon finom prágai sonkát ettünk és barna sört ittunk (http://www.restauracemincovna.cz). Azt meg kell említeni, hogy a városban nem itt vannak a legolcsóbb éttermek. 

Másnap a reggeli után elvillamosoztunk a várnegyedbe, ahol csak egy rövidke sétát terveztünk. A területre csak fokozott biztonsági ellenőrzés után lehet bemenni, mindenki táskájába belenéznek. Itt egyedül a Szent Vitus-székesegyházat szerettük volna megtekinteni belülről is, azonban az vasárnap csak déltől látogatható, így csak kívülről csodáltuk meg. 

A székesegyház után elindultunk gyalog lefelé a városba az egyik lépcsősoron. Sajnos nem azon, amelyik egyenesen a Károly-hídhoz visz, hanem egy másikon, de ez is szép volt és megcsodáltuk felülről a várost. Szerencsére még korán volt, így nem volt annyira sok turista. Egyébként itt is megállapítottuk, hogy aszfalt járdát sehol sem láttunk a városban, mindenhol macskakő van (és villamossín). Egy rövidke sétával leértünk a Malostranská megállóhoz, ahonnan átmetróztunk a híd túloldalára, hogy visszafelé sétáljunk át rajta.

A folyóparton sétálva nekem még mindig furcsa volt, hogy a Moldva itt észak felé folyik. Elértünk a Károly-hídhoz, ami még mindig nem hiába a turisták kedvence. A híd az Óvárost és a Kisoldalt köti össze, két végén három torony áll, a kisoldali kettő városkapuként is szolgál. Itt természetesen már mozdulni is nehéz volt a tömegtől, de azért jó volt átsétálni a hídon.

Mikor átértünk a Kisoldalra már fáradtak voltunk, ezért leültünk egy kicsit kávézni. Miután megpihentünk, újult erővel vetettük bele magunkat a szuvenírek vásárlásába, amik itt kicsivel olcsóbbak, mint az Óvárosban. Ezután elindultunk felfelé a székesegyház irányába, itt éttermek, kocsmák és ajándékboltok váltják egymást. Ebédelni az U Laury Restaurantba (http://www.ulaury.cz) ültünk be, ahol kétféle háromfogásos menü volt (190 CZK). A helyet abszolút ajánlom, finom, bőséges és megfizethető. Itt végre megkóstoltuk a knédlit is és természetesen a barna sör sem maradhatott el.

Ebéd után még egy kicsit bóklásztunk a környéken, de már inkább a metró felé vettük az irányt, hogy még a repülőtéren is legyen időnk vásárolni. Egy udvarba benézve azt láttuk, hogy rengeteg ember fotózott valamit, ezért mi is odamentünk kíváncsian. Ahogy odaértünk és megláttam a műalkotást, rémlett valami, hogy olvastam már korábban ezekről a pisilő szobrokról valamit, de itthon jobban utánanéztem a Világutazó honlapján, ahol ezt írják róluk:

"A híd túlsó oldalán szintén van egy múzeum, mégpedig a Franz Kafka életét és munkásságát bemutató gyűjtemény. Ennek udvarán található Cerny két pisilő férfit ábrázoló bronz szobra, amelynek alakjai egy Csehországot formázó medencében állnak, forgatható csípőjük és mozgó péniszük segítségével pedig folyamatosan híres cseh íróktól származó idézeteket „írnak” a vízre. A látogatók (állítólag) SMS-t küldhetnek egy, a szobor mellett található telefonszámra és a két férfi az üzenet szavait is „kipisili”."

A metró megálló előtt pár száz méterrel megálltunk még pár percre a folyóparton, ahol rengeteg szelíd hattyú található. Természetesen itt is sokan voltak, de érthető, hisz egy vasárnapi ebéd utáni sétára tökéletes a hely. Mi itt búcsúztunk el Prágától, innen már tényleg a repülőtérre mentünk, hogy legyen idő ott is egy kicsit vásárolni és harapni valamit.

Nagyon hamar eltelt ez a rövidke utazás, de abszolút megérte ennyi időre is elmenni, így én mindenkinek csak ajánlani tudom. A város még mindig nagyon hangulatos és gyönyörű, rengeteg látnivaló van, az ételek és italok pedig nagyon finomak. Ami Prága mellett szól, hogy repülővel könnyen és olcsón elérhető, valamint a szállás és tömegközlekedés európai viszonylatban abszolút megfizethetőnek számít.