Valamerre

Valamerre

Spanyolország (2018)

Első családi nyaralásunk - Valencia, Madrid

2018. június 25. - HN Ildikó

20180603_154128_2.jpg

Kisfiunk egy éves lett, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje az első családi nyaralásunknak. Korábbi utazásainkkal ellentétben most már a helyszín, az időpont és a programok kiválasztása is a baba szempontjai szerint történtek, így mentünk el előszezonban (05.30-06.05.) Spanyolországba. Nem a strandolás volt az elsődleges cél, inkább a városnézés, ezért a nyár eleji hőmérséklet tökéletes volt számunkra.

Két várost választottunk 3-3 éjszakára: Valenciát és Madridot. Először Valenciába repültünk a reggeli órákban. Szerencsére az út során könnyedén ment minden, a kisfiunk is jól viselte élete első repülését. Landolás után az első utunk a szállásunkhoz vezetett, ami egy apartmanszálloda volt, egy teljes lakást kaptunk. Sajnos a korai bejelentkezés nem volt lehetséges, így csak a csomagokat hagytuk ott és elindultunk sétálni.

A városban szinte kikerülhetetlen a Jardín del Túria, ami egy hatalmas park, így azon keresztül indultunk a belváros felé. A története az, hogy korábban a helyén a Túria folyt keresztül Valencián, azonban 1957-ben egy árvíz sok áldozatot követelt és hatalmas károkat okozott. Ekkor elhatározták, hogy kivezetik a folyót a városból. Először utat építettek a helyére, azonban így kevés volt a zöldfelület, végül inkább egy 110 hektáros parkot hoztak létre. Nagyon szép, hihetetlenül sokféle és gyönyörű növény található benne. Több helyen vannak játszóterek, sportpályák, kávézók, így tényleg minden korosztály megfordul ott, sokan futnak és kerékpároznak. Nekünk azért volt ideális bármelyik pontja, mert a kisfiunk szabadon mászkálhatott.

v0.jpg

A látnivalók közül először a Torres de Serranos tárult elénk, ami a megmaradt két városkapu egyike. Mi ennek a megmászását kihagytuk, inkább a mögötte lévő tér egyik éttermének (Restaurante La Maruja) kiülős részénél ebédeltünk egyet. Itt valami istenit ettünk, sajnos az étel nevét nem tudom, csak azt, hogy serpenyőben készült és tálalt, mint a paella (ami egyébként Valencia mellől származik). Ebben viszont nem rizs volt, hanem krumpli, de a többi feltétet itt is mi választhattuk ki.

v1_1.jpg

v2_1.jpg

Ezután a környékbeli hangulatos utcákon sétálgattunk, fagyiztunk, kávéztunk. Ez az óvárosi rész abszolút a turisták kedvence, könnyen bejárható és nagyon szép épületek vannak mindenfelé. A Plaza de la Virgen tér a központ, itt található a székesegyház, a bazilika és a Neptun-szökőkút is. Érdemes csak úgy elvegyülni a tömegben és nézelődni. Sok utcai árus kínál errefelé horchatát, ami egy édes, tejes, hideg, mandulából készült frissítő. Ez az ital egyébként innen Valenciából származik, ezért én mindenképp ki szerettem volna próbálni, de megérte, nekem nagyon ízlett.

v3_1.jpg

v4_1.jpg

v5.jpg

A sok sétában elfáradva délután a szállás felé vettük az irányt. Onnan pár perc sétára volt egy hatalmas áruház (Carrefour), így elmentünk oda bevásárolni. Ott aztán tényleg lehet kapni mindent, a halpult sem átlagos, de még konzerv polipot is árulnak. Mi nem bonyolítottuk túl a vacsit, vettünk itt mindenféle finomságot és a szállásunkon megettük. Költséghatékony megoldás, de a lényeg inkább az volt, hogy végre nyugodtan ehettünk, miközben a fiunk fel-alá szaladgálhatott.

Másnap a tengerpart felé vettük az irányt. Mivel nem akartuk az egész napot ott tölteni, ezért reggeli után először a belvárosba mentünk. Itt megnéztük a piacot, mert szeretjük az ilyen helyeket. Megállapítottuk, hogy hihetetlen a választék, a magyarok számára nem megszokott zöldségeket, gyümölcsöket, halakat is árulnak. Ha nem akar az ember vásárolni, akkor is érdemes szétnézni. Csütörtök reggel volt, mégis rengetegen voltak.

v6.jpg

v7.jpg

A piac után a közeli Selyembörzét néztük meg (belépő 2 EUR/fő). Ez a hely a világörökség része és a nevéből adódóan korábban selyempiacként üzemelt. A hely nem túl nagy, egy kicsike, hangulatos udvarról nyílik az oszlopos rész, valamint az emeletre is fel lehet menni, ahol a mennyezett az, ami igazán díszes. Azt mondjuk sajnáltam, hogy semmi nem utalt a korábbi tevékenysége, de így is érdemes volt megnézni. 

v8.jpg

v9.jpg

Ezután már tényleg a strandra mentünk. Első nap a repülőtérről a városba csak szimpla metró jegyeket vettünk, nem terveztük meg előre, hogy mikor, merre fogunk menni, mennyit fogunk tömegközlekedni. Most megvettük inkább a 48 órás (T2) jegyeket (6,7 EUR/fő), nagy a város, mi abszolút kihasználtuk. A metróról leszállva nem túl bizalomkeltő, romos részen kellett eljutni a partra. Több nyaralószerű házat is láttunk, de olyanok voltak, mint amiket nem is használnak. A strand viszont gyönyörű volt, hosszan és szélesen elnyúló homokos part és lassan mélyülő tenger tárult elénk. A víz így május végén még hűvös volt (kb. 22 fok), de hamar meg lehetett szokni. A kisfiunknak is beletettük a lábát, de nem örült, természetesen Neki ez nagyon hideg volt. De amikor ölben tartottuk és úgy sétáltunk Vele a térdig érő vízben akkor tetszett már Neki is. Inkább csak homokoztunk és sétáltunk. Meg biztos, ami biztos aludt egyet. Mi csak a kikötőhöz legközelebbi strandon voltunk, mert a többi még messzebb van a várostól, nem tudom, hogy azok milyenek. Összességében tetszett a hely, gyönyörű volt, fürdésre alkalmas, de pár dolgot hiányoltam: nem volt átöltözési lehetőség, csak 1-2 büfé volt és vízi szórakozási lehetőségeket sem láttam. Mégis azt mondom, hogy szívesen visszamennék ide bármikor.

v11.jpg

v10.jpg

Pár óra strandolás elég volt egy ilyen pici babával, meg egyébként is a nap végére hasmenése lett szegénynek, ezért visszamentünk a szállásra. Valenciának nagyon jól áll, hogy tengerparti város, de a strand tényleg nagyon kiesik a belvárostól, mi is a szállásunkig tömegközlekedtünk majdnem egy órát. Eléggé elfáradtunk, aznap már csak pihengettünk, vacsira ismét hideget ettünk.

Sajnos másnap reggelre sem lett jobban a pici, annyi szerencse volt, hogy a kedve abszolút jó volt. Az aznapi strandolás helyett inkább a szálláson maradtunk, de délelőtt biztos, ami biztos elmentünk a Carrefourba és vásároltunk ebédet és gyógyszert (az itthonról hozottak mellé). Mikor a boltban a pénztárnál álltunk, akkor megtudtuk a hasmenése okát is: végre elkezdett jönni az első fogacskája így 1 évesen. Már hónapokkal ezelőtt mondogattuk a férjemmel, hogy csak nem akar jönni Neki egy foga sem, biztos majd a nyaralás alatt fog elkezdődni. És igazunk lett. Azóta is azon poénkodunk, hogy a spanyol lányokra fáj a foga :)

Mivel a kedve tényleg jó volt, pelust meg bárhol tudunk cserélni, így délután felkerekedtünk és elindultunk várost nézni. A tudomány és művészetek városrészt céloztuk meg. Útközben a Túria parkban pihentünk egy kicsit. Itt elsétáltunk a Gulliver játszótér mellett is. Ennek az az érdekessége, hogy a magasból nézve egy fekvő embert ábrázol, belőle jönnek ki a csúszdák, mászókák. 

v12.jpg

Elértünk a tudományok és művészetek városához, ami több részből áll. Van itt operaház, oceanográfia, 3D mozi, lézerszínház, planetárium és tudományos múzeum is. A belépőjegyek elég drágák, ha mindent meg szeretnénk nézni, akkor 37,90 EUR/fő áron vannak. De ha azt nézzük, hogy az egész napot el lehet itt tölteni, annyi sok érdekes dolog van, akkor szerintem megéri. Lehet külön-külön is jegyet venni, attól függően, hogy mi érdekel minket. Én nagyon szívesen bementem volna mindenhova, de úgy voltunk vele, nem biztos, hogy a baba is élvezte volna, így csak az ingyenes részen sétálgattunk, kávéztunk. Szerintem aki Valenciában jár, annak érdemes legalább egyszer eljönnie ide, hihetetlenül gyönyörű és futurisztikus az egész hely. Egy nagy, sekély medencében még evezni is lehet, de akár egy hatalmas gumilabda belsejében is szaladhatunk a víz felszínén.

v13.jpg

v14.jpg

v15.jpg

Ezután elindultunk a kikötő irányába. Gyalog kicsit messze van és a környék sem bizalomkeltő. Persze a babánk ezt is végigaludta, így a sok szép hajóról lemaradt. Nekünk azért jól esett a séta, de a nap végére már mi is elfáradtunk. 

v17.jpg

Visszametróztunk a szállásra, majd egy kis pihi után elindultunk vacsizni. Persze útközben a babakocsi egyik kereke defektes lett, így bonyolultabb lett az este, de szerencsére találtunk egy kerékpárboltot, ami 20:30-ig volt nyitva. Zárás előtt pár perccel estünk be, mégis nagyon kedvesek voltak, megoldották a problémánkat.

Másnap reggeli után összepakoltunk és kicsekkoltunk. Mivel csak dél körül indult a vonatunk Madridba, ezért úgy gondoltuk, hogy a vonatállomáson csomagmegőrzőbe tesszük a nagy bőröndöt és a környéken sétálunk, ebédelünk indulás előtt. Persze pont akkor kezdett el esni az eső, ezért inkább bent maradtunk az épületben és mekiztünk egyet. Az állomás nem nagy szám, viszont a mosdóját meg kell említenem, nagyon modern és tiszta, a női mosdóban még ingyenesen használható hajlakk, fixáló és testpermet is ki volt téve. Busszal is lehet közlekedni a két város között, az a legkedvezőbb árú, viszont a 4 és fél órás utat a babával nem vállaltuk, inkább a másfél órás vonatozás mellett döntöttünk. A vonat igazán modern volt, filmet is vetítettek, amihez külön fülhallgatót osztogattak, de lehetett az étkezőkocsiban is pihengetni. A 300 km/h sebességet pedig meg sem lehetett érezni, semmi zakatolás nem volt.

m1_5.jpg

A vonatról leszállva először itt is csak szimpla metrójegyet vettünk, viszont annak ára az utazás hosszától függően változik. A szálláson lepakoltunk és szusszantunk egye. Szerencsére itt is volt pár perc sétára egy Carrefour bevásárlóközpont, ott kajáltunk egy olasz helyen. Azért ekkor már egy kicsit szomorú voltam, hogy sehol sem botlottunk idáig paellába, pedig nagyon ettem volna már egyet. Az estebéd után elindultunk a belvárosba. A metrónál vettünk 3 napos tömegközlekedési jegyeket (18,40 EUR/fő). Ebben a városban is metróval a legegyszerűbb közlekedni, viszont a legtöbb megálló nem akadálymentesített, babakocsival nem olyan egyszerű eljutni egyik helyről a másikra. Az egyik megállóban viszont vállaltuk a lépcsőzést is, azaz csak vállaltuk volna, de valamiért nem tudtak felmenni az emberek a felszínre. Nem értettük először, lehet, hogy az aznap lemondott miniszterelnök körüli felbolydulás okozott dugókat a közeli Kongresszusi székháznál. Közlekedni sem volt egyszerű, kicsit hideg is volt, így csak egy picit járkáltunk. Megnéztük a Gran Via utca egy részét és a Puerta del Sol teret a macival. Az eperfa gyümölcséért kapaszkodó medve Madrid jelképe, mindenen ez van, még a csatornafedeleken is. 

m2_4.jpg

Másnap a reggeli után Madrid felfedezése következett. Először a Puerta del Soltól egy nyüzsgő sétálóutcán keresztül mentünk el a Királyi Palotáig. Azt és a mellette lévő Almudena katedrálist csak kívülről tekintettük meg, de mind a kettő nagyon szépnek bizonyult így is.

m3_4.jpg

m4_4.jpg

Mikor a férjem kérdezte, hogy mit szeretnék megnézni Madridban, akkor mondtam, hogy az egyiptomi templomot. Nem értette, hogy Spanyolország fővárosába hogy kerül egy ilyen, aztán elmeséltem a történetét. Az 1950-es években az egyiptomi kormány elhatározta, hogy a Níluson az asszuáni gát megépítésével egy hatalmas víztározót hoz létre, aminek következményében viszont az Abu Simbel sziklatemplomok víz alá kerültek volna. Azért, hogy megmentsék azokat, nemzetközi összefogásra volt szükség. A templomokat végül hatalmas tömbökre darabolták, majd egy magasabb ponton újra felépítették. Az összefogás fenntartásaként jött létre 1972-ben az UNESCO világörökségi egyezmény, célja a világ kulturális, természeti és szellemi örökségeinek védelme. Egyiptom köszönetképpen adományozta a Debod templomot Spanyolországnak, amit szintén darabokra szedtek a szállításhoz, majd a jelenlegi helyén, a Parque de la Montanaban felépítették. Sajnos mikor mi ott jártunk, akkor a belsejében található kis múzeumot nem lehetett megtekinteni, de így is megérte megnézni. És természetesen a körülötte lévő park és a kilátás is nagyon szép. 

m5_4.jpg

m6_4.jpg

Mivel ebédidő volt, ezért a Királyi Palota felé visszakanyarodva az első helyre beültünk, ahol paellát lehetett kapni. Végre ezt is ettünk, még mindig nagyon klassz kaja. 

m7_4.jpg

A következő állomásunk ismét a Sol tér volt, szokásos tömeg volt mindenfelé, de sok volt az élőszobor és a beöltözött mesefigura is. Sorban kellett állni a turistalátványosságoknál: a macinál és a 0 kilométerkőnél is, hogy fényképezni lehessen. A járdában található pici dísz Spanyolország földrajzi középpontját jelzi. Egyébként a térnél található Sol metróállomás (mostani, hivatalos neve: Han Solo, az új Star Wars film 2018-as bemutatójáig) rendkívül bonyolult. Többször megfordultunk ott a 3 nap alatt, de akadálymentesen közlekedni és átszállni ott nem egyszerű, szerintem még most is eltévednénk, pedig általában jól tájékozódunk.

m8_3.jpg

Következő állomásunk az Atocha vasútállomás volt. Erre csak egy pillantást vetettünk, kíváncsiak voltunk a belső trópusi kertre. A növények különlegessé teszik a pályaudvart, de azért én egy kicsit sajnáltam őket, látszott rajtuk, hogy az üvegtetőn átszűrődő fény nem elég nekik.

m9_2.jpg

Innen elsétáltunk a Retiro parkba. Régen ez az 1,4 km2 területű hely királyi park volt, ma azonban mindenki előtt nyitva áll. Látszott, hogy az emberek kikapcsolódni járnak ide, sokan sétáltak, piknikeztek, csónakáztak és sportoltak itt. Tartalmas napon voltunk túl, ezért mi is elterültünk a füvön és pihengettünk egy kicsit. Kisfiunk is nagyon élvezte a hatalmas teret, nem győztünk utána szaladni. Ezután már nem is mentünk sehová, csak vissza a szállásunkra.

m10_2.jpg

m11_2.jpg

Másnap délelőtt egy modern, üzleti városrészhez mentünk. Itt megnéztük kívülről a Bernabeu focistadiont és pár magas toronyházat. A legjellegzetesebb épület a Puerta de Europa, azaz Európa kapuja. Ezek a 114 m magas ikertornyok a világ első ferde felhőkarcolói. Ezektől nem messze található 4 másik üzleti épület is, melyek Spanyolország legmagasabb épületei.

m12_2.jpg

m13_2.jpg

Napközben visszamentünk a szállásra pihenni, ebédelni is csak a közeli Carrefourba mentünk. Délután a Királyi Palotát terveztük megnézni belülről. Ide 10 euró a belépő, de vannak ingyenesen látogatható időpontok is: október-március között hétfő-csütörtök 16-18 óra között, és április-szeptember között hétfő-csütörtök 18-20 óra között. Mi is megcéloztuk az egyik ilyen időpontot, odamentünk 17:30-ra, de olyan hosszú sor volt, amit mi kisbabával nem akartunk kivárni, inkább kifizettük a belépőjegyeket és pillanatok alatt bejutottunk. A palota nemcsak kívülről, de belülről is nagyon szép, gazdagon díszített. Bent a termekben nem lehet fotózni, de nem is baj, így a látogatók tényleg megnézik azokat. Nekem az tetszett a legjobban, hogy minden helyiség más színűre volt dekorálva. Első ránézésre túldíszítettnek tűntek, de milyen is legyen egy palota, ha nem ilyen. VI. Fülöp király egyébként nem itt él, hanem egy kisebb helyen Madrid külvárosában. A palotában jelenleg csak különböző eseményeket, ünnepségeket tartanak.

m14_2.jpg

m15_2.jpg

Másnap már a hazaút napja volt, de csak este indult a gépünk, így még sokat tudtunk a városban mászkálni. Reggeli után összepakoltunk és a recepción hagytuk a csomagjainkat. A metrónál újabb napi jegyeket vettünk, mert a korábban megvettek már nem voltak érvényesek, mivel nem órákban kell azokat számolni, hanem naptári napokban. Délelőtt először a Plaza Mayort (Fő tér) néztük meg. Ezen a helyen korábban vásárokat, de még bikaviadalokat is rendeztek. Ma inkább ez is a turistáktól nyüzsög, a körülötte lévő árkádok alatt sok üzlet és kiülős hely található.

m16_1.jpg

m17_1.jpg

A Fő térhez közeli Mercado San Miguel volt a következő állomásunk. Ez a piac kisebb, mint a valenciai és nem is az alapanyagokon van a fő hangsúly, hanem a készételeken. Nagyon ínycsiklandó dolgokat árultak, és nagyon kulturált volt az épület is, látszik, hogy sokan járnak oda kajálni. Körülnéztünk mi is, utána pedig a belvárosban tettünk még egy kört és a Királyi Palotánál lévő játszótéren időztünk egy kicsit.

m18.jpg

m19.jpg

m21.jpg

Ezután már a szállásunk felé vettük az irányt, de megnéztünk még pár dolgot útközben. Sok múzeum található Madridban, a mi utazásunk most nem ilyen jellegű volt, ezért egyikre sem szántunk időt. A Prado előtt egy kicsit azért pihentünk. Itt található egy szép templom is, de mikor ott jártunk, akkor zárva volt. Kicsit szaladgál a fiunk, aztán indultunk tovább. 

m20.jpg

Ebédelni paellát szerettünk volna még utoljára, de persze, hogy egy ilyen hely sem jött velünk szembe. Végül egy amerikai jellegű étterembe ültünk be, teljesen rendben volt minden. Ezután a közeli Retiro parkban álltunk meg ismét egy kicsit, majd visszametróztunk a szállásunkra, felvettük a csomagokat és kimentünk a repülőtérre (repjegyek összesen 43.500 forintba kerültek). A gépünk csak este 20:45-kor indult haza, de legalább ez a nap is szinte teljes volt és hazafelé a kisfiunk felszállás után végig aludt. 

A nyaralásunk ezzel véget ért, de úgy gondolom, hogy tartalmas egy hetet töltöttünk Spanyolországban. Mindkét városban sok szépet láttunk, de teljesen eltérő településekről van szó. Valencia igazi mediterrán hely, a tengerpart és a rengeteg pálmafa sokban hozzájárul ehhez. Madrid már sokkal nemzetközibb, igazi nagyváros. Nekem mind a kettő nagyon tetszett, de ha csak egyet választhatnék, hová mennék vissza legszívesebben, akkor Valenciára voksolnék.

A kisfiunk ezzel túl van élete első repülésén és már a tengert is látta, bár emlékezni még nem fog ezekre. A férjemmel mi mégis azt valljuk, hogy szeretnénk minél több helyet megmutatni Neki (és jövőbeli gyermekeinknek is) a világon, hogy megtapasztalja más nemzetek szokásait, kultúráját és ezáltal elfogadó ember legyen belőle. Én arra bíztatok mindenkit (nem gyerekeseket is), hogy ha teheti, akkor utazzon sokat és fedezze fel a világot. Spanyolország repülővel pár óra alatt elérhető és hihetetlenül gyönyörű hely, nagyon jó úti cél. Mi most voltunk az országban másodszor, de biztos, hogy nem utoljára. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://valamerre.blog.hu/api/trackback/id/tr9714050524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása